Don Pablo Santa Maria Watson mexikói származású kanadai pap, a hatalmas észak-amerikai ország nyugati részén fekvő Vancouver érsekségének egyik kulcsfigurája. Az angol nyelvű terület katolikus kisebbséggel rendelkezik, ami ellentétben áll a kelet-kanadai francia nyelvű területtel.
Vancouverben, az egyházmegye által elfoglalt területen élő több mint hárommillió ember közül, kevesebb mint 15 % katolikus, azaz körülbelül 445 000 lélek.
A 2012-ben felszentelt pap a vancouveri székesegyház rektorhelyettese és egy ideig a püspök ceremóniamestere volt. Ma már helyettes igazságügyi lelkészA CARF Alapítványnak bevallja, hogy ezt a pozíciót a Navarrai Egyetemen szerzett kánonjogi diplomájának köszönheti.
A katolicizmus kanadai helyzetéről a következőket írja elég komolyan. "Ez nem különbözik Európától, ahol a szekularizáció és a relativizmus nagyon erős. A közelmúltig nagy volt a közöny a katolikus egyházzal szemben. Miután a problémák a kanadai őslakosokkal és a manipulációval ami már több mint egy éve tart, erős a gyűlölet. Ez egy a tudatlanság által jellemzett gyűlölet", magyarázza Santa Maria atya.
Számos templomot megtámadtak, sőt fel is gyújtottak, miközben az egyházat élesen bírálták. Az egész egy állítólagos botrányként kezdődött a kanadai egyházban, amely világszerte nyilvánosságot kapott, és mindeddig nem bizonyított, és nincs semmilyen bizonyíték, amely alátámasztaná.
2021 májusában a kanadai és a világsajtó bejelentette, hogy "tömegsírokat" és "jelöletlen tömegsírokat" vagy "jelöletlen sírokat" fedeztek fel a kanadai egykori bentlakásos iskolákban, amelyekben őslakos gyermekek voltak. A valóságban azonban ezek csak gyanúk voltak, amelyek a talajban lévő szabálytalanságokat érzékelő georadaron alapultak. De ennyi idő alatt senki sem végzett ásatásokat, nem találtak holttestet, nem találtak halottkémet, és nem maradtak sírmaradványok sem.
Don Pablo több országot beutazva érkezett Kanadába a családjával, míg végül Vancouverben telepedtek le, ahol a gyermekkorában átadott hitből az lett a hívás, hogy papként kövesse az Urat.
"Gyakorló katolikus családba születtem. A hit mindig is jelen volt a családomban. Nagyszüleim mindig nagyszerű példát mutattak az Isten és az egyháza iránti szeretetből. A papi hivatásom nagyon hétköznapi, nem volt nagy megtérésem pillanata, egyszerűen katolikus családban nőttem fel, ahol a hit gyakorlása magától értetődő volt, ahogy a szüleim példája is" - meséli.
De mint sok más hivatásban, nagymamája hite és imája is döntő fontosságú volt. "Gondoskodott róla, hogy amikor meglátogattuk, minden nap elmenjünk a szentmisére" - emlékszik vissza. De az általa ismert papok példája is megmutatta neki azt az utat, amelyet végül követni fog. "Egy nap a plébánosom meghívást intézett hozzám, és megkért, hogy fontoljam meg, és Én Istennek adnám az első választást, teszi hozzá.
Néhány évvel pappá szentelése után püspöke Pamplonába küldte, hogy a navarrai egyetemen egyházjogot tanuljon. Don Pablo ezt a várost az ottani tanulmányai alatt barátainak írt levelében így határozta meg: "nagyon szép város. Mint minden európai város, tele van elegáns palotákkal, bájos utcákkal és terekkel, és természetesen gyönyörű templomokkal. Az ottlét álom és kiváltság volt számára, hiszen így ötvözhette az egyházjog iránti szenvedélyét a Spanyolország, ősei országa iránti szeretetével.
A képzéssel kapcsolatban Don Pablo Santa María a következőket mondta a CARF Alapítványnak: "Most igazságügyi lelkészként dolgozom, és munkám lehetetlen lenne, ha nem kaptam volna meg a Navarrai Egyetemen kapott képzést. A professzorok elhivatottsága felbecsülhetetlen volt ahhoz, hogy ma kanonista legyek".
De ha ez a kanadai pap szerelmes az egyházjogba, akkor szerelmes a liturgiába is. "Isten és az ő egyháza szolgálatában állok, és mint ilyen, az én feladatom valóban az, hogy másoknak megmutassam Isten szeretetét" - mondja. Ezt pedig az Eucharisztiában adja meg, "egy szeretet, amely nem hagy el minket, és amely velünk marad az idők végezetéig".
"Nagyon fontos, hogy egy papnak ne csak egy nagy tudás arról, hogy mi az liturgia és hogyan kell élni, de nagy szeretettel is, az egyház hagyományai iránti tisztelettel és szeretettel" - tette hozzá.
De a mai papnak több tulajdonságra is szüksége van. A CARF Alapítványnak elmondja: "Sokat hallottunk arról, hogy a papoknak ma olyan embereknek kell lenniük, akiknek imade nekünk is a férfiaknak kell lennünk kultúra és bátorság. A mai papnak is tudatában kell lennie annak, hogy küldetése a mi Urunkkal való gyermeki kapcsolatban kezdődik: más szóval, identitásunk nem a küldetésünkben, hanem a Krisztussal való identitásunkban kell, hogy rejlik".
Végül üzenetet küld az alapítvány jótevőinek: "Köszönöm a támogatást, amit adnak, hogy szent és jól képzett papjaink legyenek".
