ADOMÁNYOZZON MOST

CARF Alapítvány

6 majus, 24

Egy nap a Szűzanya életében

Kihasználva a május hónapot, Szűz Mária hónapját. Francisco Varo Pineda elrepít minket Szűz Mária Názáretjébe és mindennapjaiba. Tele napi áldozatokkal. A feladatok, amelyekkel nap mint nap gondozta Jézust és megszentelte magát.

Szent Lukács evangéliumában elmondja, hogy Gábriel angyalt küldte Isten Názáretbe (vö. Lk 1,26), egy Mária nevű szűzhöz, hogy bejelentse neki, hogy ő lesz a Messiás, a Megváltó anyja, akit az egész zsidóság várt.

Szűz Mária Názáretje

Hace unos dos mil años Nazaret era una aldea desconocida para casi todos los habitantes de la tierra. En ese momento la Roma imperial brillaba llena de esplendor. Había muchas ciudades prósperas en las orillas del Mediterráneo. El bullicio de mercaderes y marineros inundaba muchas calles y plazas de ciudades portuarias o emporios comerciales. Nazaret, en cambio, era un puñado de pobres casas clavadas en unos promontorios de roca en la Baja Galilea. Ni siquiera en su región tenía una gran importancia.

Szephorisz városa, ahol a térség kereskedelmi tevékenységének nagy része összpontosult, alig több mint kétórányi járásra volt. Virágzó város volt, gazdag épületekkel és bizonyos kulturális színvonallal. Lakói görögül beszéltek, és jó kapcsolatokat ápoltak a görög-latin szellemi világgal. Názáretben viszont élt néhány zsidó család, akik arámiul beszéltek.

A lakosok többsége mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott, de akadtak olyan kézművesek is, mint José, aki leleményességével és igyekezetével jó szolgálatot tett polgártársainak az ács- és kovácsmunkák elvégzésével.

Szűz Mária háza

La casa de María era modesta, como la de sus vecinos. Tenía dos habitaciones. La interior, era una cueva que servía como granero y despensa. Tres paredes de adobe o mampostería adosadas a la roca delante de esa habitación interior sostenían un entramado de ramas, maderas y hojas que servía de techo, y formaban la habitación exterior de la casa. La luz entraba por la puerta.

Allí tenían algunos útiles de trabajo y pocos muebles. Gran parte de la vida de familia se hacía fuera, a la puerta de la casa, tal vez a la sombra de una parra que ayudaría a templar el calor del verano.

Casi todos sus vecinos tenían una casa similar. Las excavaciones arqueológicas han sacado a la luz parte del antiguo Nazaret. En las casas se aprovechaban las numerosas cuevas que presenta el terreno para acondicionar en ellas sin realizar muchas modificaciones alguna bodega, silo o cisterna.

El suelo se aplanaba un poco delante de la cueva, y ese recinto se cerraba con unas paredes elementales. Posiblemente las familias utilizarían el suelo de esa habitación para dormir.

Pozo de la Virgen Maria 1

A Mária-kút az a hely, ahol Gábriel angyal megjelent Szűz Máriának, és bejelentette, hogy meg fogja szülni Isten Fiát. A mai Názáret észak-izraeli részén található.

Reggeli imák

La jornada comenzaba con la salida del sol. Alguna oración sencilla, como el Shemá, y enseguida se iniciaba la dura faena. El Shemá es una oración, tomada de la Biblia, que comienza en hebreo por esa palabra, y dice así: “Shemá Israel (Escucha Israel), el Señor nuestro Dios es uno solo Señor. Amarás al Señor tu Dios con todo tu corazón y con toda tu alma  y con todas tus fuerzas.

Guarda en tu corazón estas palabras que hoy te digo. Incúlcaselas a tus hijos y háblales de ellas estando en casa o yendo de viaje, acostado o levantado. Atalas a tu mano como signo, ponlas en tu frente como señal. Escríbelas en las jambas de tu casa y en tus puertas” (Dt 6, 4-9).

Szűz Mária és az ételkészítés

Az egyik első feladat, amelyet minden nap az ima után el kellett végezni, a kenyér, a napi alapélelmiszer elkészítése volt. Ehhez Mária, ahogyan az asszonyok szokták, a búza vagy az árpaszemek őrlésével kezdte, hogy lisztet készítsen belőlük. Urunk idejéből származó néhány hazai kőmalmot találtak, amelyeket erre a feladatra használtak.

A lisztet ezután vízzel és egy kevés sóval összekeverték, hogy tésztát kapjanak, amelyhez egy csipetnyi élesztőt adtak - kivéve húsvétkor. A kovászos tésztából nagyon vékony kalácsot vagy zsemlét készítettek, amelyet kemencében sütöttek, vagy parázsba temettek, és frissen sütve fogyasztottak.

La comida de cada día sería bastante parecida a la que conocemos actualmente en las regiones mediterráneas. El pan se partía con la mano, sin utilizar cuchillo, y se tomaba solo o con aceite, y acompañado por vino, leche, fruta, y cuando era posible por algo de carne o pescado. La leche se solía guardar en odres hechos con pieles de cabra cosidas, y se bebía directamente de los mismos.

Lo más probable es que casi siempre al tomarla estuviese ácida. De la leche también se obtenían la mantequilla y el queso, que eran alimentos básicos allí donde había ganados, como en Galilea.

Názáret, Szűz Mária anyánkról a 20. század elején.

Az emberek étrendjének másik fontos eleme az olaj volt. Sós lében tartósított olajbogyót is ettek. Még az olajat is magukkal vitték, amikor utaztak, kis lapos agyagpalackokban, amelyek formája a kulacshoz hasonlított. Szintén gyakori volt a bor fogyasztása, amely általában erős volt, ezért általában vízzel itták, és néha fűszerekkel keverve vagy mézzel édesítve.

A leggyakoribb pörköltek közé tartoztak a csicseriborsó- vagy lencsefőzelékek. A legnépszerűbb zöldségek a lóbab, a borsó, a póréhagyma, a hagyma, a fokhagyma és az uborka voltak. A leggyakrabban fogyasztott hús a bárány- vagy kecskehús volt, és némi csirke. A leggyakoribb gyümölcsök a füge, a datolya, a görögdinnye és a gránátalma voltak. A narancsot, amely ma oly bőségesen megtalálható a térségben, még nem ismerték Galileában, ahol Szent Mária élt. Santa María.

Antes de comer cada día, se solían recitar unas oraciones para dar gracias a Dios por los alimentos recibidos de su bondad. La bendición de la mesa se hacía más o menos en estos términos: “Benditos seas, Señor, Dios nuestro, rey del Universo, que nos has dado hoy para comer el pan, fruto de la tierra”. Y se respondía: Amén.

Maria napi feladatai

A háztartás szükségleteinek kielégítése érdekében az egyik nehéz feladat, amelyet minden nap el kellett végezni, a vízhordás volt. A názáreti forrás kissé távolabb volt, alig több mint tizenöt percnyi sétára a falu házaitól. Mária valószínűleg minden reggel odament, hogy megtöltse a korsóját, és hazatérve a fején vitte haza, ahogy az a környéken szokás, hogy folytassa a munkáját. Néhány nap pedig előfordulhat, hogy a nap más szakában kell visszatérnie a környékre, hogy kimossa a ruháit.

Vízszállítás és mosás

La ropa que tendría que lavar María sería la que utilizaban ella, José y Jesús.  La vestimenta habitual estaba compuesta por un vestido o túnica interior, amplia, que solía ser de lino. Caía hasta las rodillas o pantorrillas. Podía ser sin mangas o con mangas hasta la mitad del brazo.

La túnica se ceñía al cuerpo con una especia de faja, hecha con una franja larga y ancha de lino, que se enrollaba varias veces alrededor del cuerpo, pero no siempre ajustada de modo liso, sino que en algunas de esas vueltas se formaban pliegues, que podían utilizarse para llevar el dinero. Sobre la túnica se llevaba el vestido exterior, o manto, de forma cuadrada o redondeada, que habitualmente era de lana.

Mary napjai többnyire kétségkívül teljesen normálisak voltak. Sok órát töltött a háztartási munkákkal: az ételek elkészítésével, a ház és a ruhák tisztításával, sőt a gyapjú vagy a vászon szövésével és a családja számára szükséges ruhák elkészítésével is.

Kimerülten érkezett a nap végén, de azzal az örömmel, mint aki tudja, hogy az ilyen látszólag egyszerű feladatoknak csodálatos természetfeletti hatékonyságuk van, és hogy azzal, hogy jól végezte a munkáját, olyan feladatot látott el, amely a világon az első helyen áll.


Francisco Varo Pineda, director de Investigación de la Facultad de Teología de la Universidad de Navarra.
A Szentírás professzora.