Ndangi William Raphael Kamunde szeminarista a dél-szudáni Tombura-Yambio egyházmegyében.
"A plébániámon két pap és 15 szeminarista van.
Nagyon szeretem a székesegyházunkat, amelynek van egy nagy épülete az Úr imádására és egy kis kegyhelye, ahol Gasi Abangite püspök teste nyugszik, és amely nagyon népszerű hely a régió minden részéből érkező hívők számára. Mivel különböző nyelvű törzsek élnek nálunk, a miséket is ezeken a nyelveken tartjuk: angolul, arabul és zande nyelven, ami a helyi nyelv. Az egész egyházmegyében mintegy 37 papunk van, közülük néhányan misszionáriusok.
Sok mindenre van szükség az egyházban hazánkban, pl. anyagi templomok építésére, infrastruktúrára, azaz olyan helyekre, ahol miséket lehet celebrálni, ahol a fiatalok és a hívek találkozóit lehet tartani, lelkipásztori animációs csoportokra, katekézisre stb.
Ezenkívül jó képzésre van szükség az összes tevékenység elvégzéséhez, különösen a fiatalok képzéséhez, hogy hogyan vegyék komolyan az oktatást, hogyan védekezzenek a HIV és más, számunkra Afrikában nagyon súlyos szexuális betegségek ellen, de a kreativitásuk megvalósításához és a néha hiányos oktatási rendszerben való támogatásukhoz is.
Mindig úgy gondolom, hogy Jézus tanítványai soha nem számítottak arra, hogy maga Isten követői lesznek, de az Úr Jézus elhívta őket, és így aztán maga Isten hívta el őket. Én akkor kezdtem érezni a hivatásomat, amikor hatodikos koromban ministráltam, amit körülbelül három évig csináltam. Aztán bekerültem a kisszemináriumba, ahol négy évet töltöttem, onnan pedig egy évre a propaedeutikus képzésre kerültem.
"A hivatásomat bizonyára a plébániai animátorok, a papok és a szeminaristák viselkedése inspirálta, ezért akartam olyan lenni, mint ők; de leginkább azért, mert felismertem, hogy Jézus, Isten Fia és testté lett Isten meghalt a bűneimért. Ezért azt mondtam magamban: miért ne adhatnám az életemet is azért, hogy megmentsem az Ő népét, hogy meglássák az Ő országát" - meséli.
Nagyon örülök, hogy Rómában képezhetem magam, reményt ad, hogy különböző gondolatokkal találkozhatok az evangelizációról és arról, hogy egy keresztény milyen hatással lehet a környezetére. Az itteni tanulmányok is megnyitják az elmémet, hogy igazán megértsem, mit jelent papnak lenni, valamint hogy párbeszédet folytassak különböző emberekkel, új dolgokat lássak, új életet éljek egy új környezetben; és hogy együtt tanuljak olyan fiúkkal, akik a világ minden tájáról érkeztek.
Úgy gondolom, hogy több ember, több szeminarista az egyházmegyémben és az országomban nagyon jól tenné, ha ugyanezt a tapasztalatot szerezné meg, amit én is megtapasztalhattam.
És mindenekelőtt az, hogy egy új nyelvet kell megtanulnom, még a másokkal való imádkozásban is, az Egyház egyetemességét lélegzik fel bennem".
