Kissé szokatlan módon találkoztam ezzel a művel: egy futárszolgálat tévedésből szállította haza. Megerősítettem, hogy tévedésről van szó, amikor már kinyitottam, átlapoztam, tetszett, és nekem adták ajándékba. És minden ajándék köszönetet érdemel, amit e sorokkal kívánok kifejezni.
Ez egy vallásos költészetről szóló könyv, egy olyan író csiszolt és jól megszokott műve, aki több költészeti díjjal is büszkélkedhet, bár az elbeszélést is műveli.
A költői formák szintézise, a hagyományos és az újabb versszakok kombinációiból sincs hiány. Azzal azonban nem értek egyet, hogy ez nem misztikus könyv, ahogy a bevezetőben áll, mert a szerzőnek állítólag szilárdan a földön kell állnia.
De a nagy misztikusok, mint a Kármel szentjei, szintén rendelkeztek ilyenekkel, és ismerték a mindennapi élet örömeit és bánatait, még ha nem is a cellájukban élő szemlélődő lelkek hivatása volt a hivatásuk.
Tener los pies firmes en la tierra es ocasión de contemplar la Belleza con mayúscula tras fijarse en las maravillas de la naturaleza, huellas de la existencia divina. Es el asombro, un asombro agradecido, lo que hace descubrir al poeta la Belleza.
Daniel Cotta Lobato (Málaga, 1974) spanyol költő és regényíró.
Cotta először a világmindenség Istenéhez tér vissza, aki nemcsak Atya, hanem Anya is, hogy apránként elvezessen minket Krisztushoz, a megtestesült Istenhez.
Az Alumbramientos egy folyamatos hálaadás. Ahhoz, hogy hálát adjunk, először is hagynunk kell, hogy a csodálkozás magával ragadjon bennünket.Ez olyasvalami, amit a mi világunk nem nagyon értékel, mert racionalizmusa minden folyamatot, a megmagyarázhatót és a megmagyarázhatatlant is ellenőrizni akarja.
Azonban, ahogy Cotta mondja, Isten csupa csoda és végtelen öröm. Ebből a szempontból biztosan megérthetjük Krisztus parancsát, hogy legyünk olyanok, mint a gyermekek, hogy bejussunk a mennyek országába (Mt 18,3).Ugyanez az evangéliumi szakasz emlékeztet minket arra, hogy ez a lelki gyermekkor csak személyes megtérés által lehetséges.
El poeta llama a Dios Creador, Atya y Redentor Mío. Una oración de la tradición cristiana le lleva a subrayar que Isten nem fordult el a világtól. Isten egyszer eljött, hogy az emberek között éljen, és továbbra is eljön, különösen az Eucharisztiában.
Ezért van az, mondja Cotta, hogy a föld az Istent őrző hajlék. Meglátogatott minket a Nap, amely a magasból kel fel, idézi fel az író Zakariás énekének szavaival (Lk 1, 67-69), és a szerző ismét hagyja magát elragadni attól a végtelen csodától, amely jelen van költészetében, hogy felidézze, hogy az Atya Krisztusra bízta: "És te leszel az ő őrangyala"..
De a csodálkozás nem szűnik meg a könyv más részein sem, különösen azon, amit Isten tett ezzel az emberrel, aki "kicsivel alacsonyabb az angyaloknál" (Zsolt 8,5), és a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ahogy Cotta mondja, "hogy engem alkoss, Uram, Te magadból merítettél ihletet. Belülről néztél, és kivetted belőlem az Istent, és belém öltöztetted". A költő hisz a jó istenítésben: "Én, Uram, belőled lettem, alkossuk együtt a világmindenséget!".
Számos társadalmi-politikai rendszer próbálta és próbálja megteremteni az "új embert". A történelem tanúsága szerint kudarcra vannak ítélve. Ellenkezőleg, Daniel Cotta beszél hozzánk az Alumbramientos del hombre nuevo, del hombre eterno (Az új ember, az örök ember) című könyvében.G. K. Chesterton szavaival élve, aki Krisztus képmása.
Együttműködve a következőkkel:
Antonio R. Rubio Plo, Történelem és jog szakon végzett. Író és nemzetközi elemző @blogculturayfe / @arubioplo
