ADOMÁNYOZZON MOST

Hivatás a
papság

A papi hivatás azt kéri a hívott embertől, hogy életét annak szentelje, hogy megkönnyítse testvérei számára, hogy közelebb éljenek Istenhez.
További információkért lásd alább

Mi a papi hivatás?

A hivatás a szeretet misztériuma Isten között, aki szeretettel hívja az embert, és az ember között, aki szabadon és szeretetből válaszol neki. A papi hivatás azonban nem csupán egy érzés. Sokkal inkább egy belső bizonyosság, amely Isten kegyelméből születik, amely megérinti a lelket, és szabad válaszra hív.

Ha Isten hív téged, a bizonyosság nőni fog, ahogy a válaszod egyre nagylelkűbb lesz. A papi hivatás azt kéri a hívott embertől, hogy életét annak szentelje, hogy megkönnyítse testvérei számára, hogy közelebb éljenek Istenhez. Őt arra hívták, hogy alázatos szolgálatot végezzen az egész emberiség nevében.
Amikor pappá szentelik: megkapja a szentté avatás szentségét, és felkészül arra, hogy testét és lelkét, azaz egész lényét az Úrnak adja. Különösen azokban a pillanatokban fogja használni, amikor Krisztus Testének és Vérének áldozatát bemutatja, és amikor Isten nevében, a szentségi gyónásban megbocsátja a bűnöket.

Mindannyiunknak van hivatása?

Igen, Isten mindannyiunkat céllal és céllal teremtett. Isten mindannyiunk számára egyedi és megismételhetetlen tervet szánt, egy olyan tervet, amely az örökkévalóságtól fogva el van tervezve: "Mielőtt megformáltalak benneteket az anyaméhben, kiválasztottalak titeket, mielőtt kijöttetek volna az anyaméhből, megszenteltelek titeket" (1Korinthus 5:8).

A Katolikus Egyház Katekizmusa a boldogságra, röviden a szentségre való hivatásról beszél. Az Istennel való egyesülésre, aki részeseivé tesz minket boldogságának, és teljesen és feltétel nélkül szeret minket. Krisztus minden tanítványának közös hivatása a szentségre és a világ evangelizálásának küldetésére való hivatás.

Isten mindannyiunkat arra hív, hogy egy bizonyos életutat kövessünk vele. Egyesek papi hivatásra, mások vallásos életre, a laikusok pedig arra, hogy a hétköznapi életben találkozzanak vele.

Honnan tudom, hogy van-e papi hivatásom?

Isten mindenkit elhív, és egyeseket konkrét, személyesen nekik szánt küldetéssel: "Mindenki a maga útját járja" - mondja a Tanács. Minden hívőnek meg kell különböztetnie a saját útját, és ki kell hoznia magából a legjobbat, azt a személyeset, amit Isten beléje helyezett, és nem szabad kifárasztania magát azzal, hogy megpróbáljon utánozni valamit, ami nem neki szólt.

Az imádság az az eszköz, amellyel mi, keresztények felfedezhetjük hivatásunkat, és hogy ez a hivatás a papságra szól-e vagy sem. Az ima elengedhetetlenül szükséges a lelki élethez. Ez a párbeszéd Istennel lehetővé teszi a lélek fejlődését.

Imádság a hivatástudatért

Az imádságban az Isten jelenlétébe és szeretetébe vetett hit valósul meg. Ez táplálja a reményt, amely arra készteti az embert, hogy az életét Ő felé irányítsa, és bízzon az Ő gondviselésében. És a szív kitágul azáltal, hogy az ember a saját szeretetével válaszol az isteni Szeretetre.

A mi példánk Jézus, aki küldetésének döntő pillanatai előtt imádkozik. Imájával Jézus arra tanít minket, hogy imádkozzunk, hogy felfedezzük Istenatyánk akaratát, és azonosuljunk vele. Továbbá, ahogy a Katekizmus ajánlja, a hivatásmegkülönböztetés pillanatában nagy segítség lehet a lelki vezető alakja, vagyis az a személy, akire rábízhatjuk magunkat, és aki segít felfedezni Isten akaratát.

Szakmai jelek

A hivatások felébresztésének kötelessége az egész keresztény közösséget terheli. A CARF-ben támogatjuk ezt az elkötelezettséget.

A papi hivatásban nincsenek abszolút szabályok. Figyelembe vehetünk azonban néhány általános szempontot vagy tulajdonságot, amelyek segítenek megkülönböztetni, hogy egy embert Isten a papságra hívott-e el. Az egyházjog leírja a papi hivatás néhány jelét.
Élet a kegyelemben
Lorem Ipsum fájdalom
100%
Szabálytalanságok hiánya
Lorem Ipsum fájdalom
75%
Evangélikus lemondás
Lorem Ipsum fájdalom
80%
Püspöki fellebbezés
Lorem Ipsum fájdalom
90%

Isten dolgainak ízlése

Az egyház és az Eucharisztia iránti szeretet a papi hivatás legvilágosabb jelei. Az Isten dolgai iránti ízlés hirtelen jöhet egy csodálatos felfedezésként egy Krisztussal való találkozásból, vagy a családunk egész életünkben, kiskorunktól kezdve belénk nevelhette.
Az egyház iránti szeretet:
A pap teljes munkaidőben, egész életében Isten népéért dolgozik, szenvedélyes odaadással az egyháznak.
Az Eucharisztia szeretete:
A tabernákulum előtt töltött hosszú idő, a szentmisén való részvétel, a mindennapi szentáldozás a papság felé vezető folyamat lenne.

Élet a kegyelemben

Azt mondhatjuk, hogy a papi szolgálat célja, hogy minden embert Isten kegyelmében élésre és ezáltal örökkévaló üdvözülésre bírjon. Ezért élt, halt meg és támadt fel Jézus Krisztus.

Nem az a kérdés, hogy a papi hivatás magasabb rendű-e, mint a hétköznapi út; a kérdés az, hogy jobban fogom-e szolgálni az Urat egy ilyen állapotban.
Papi képzés

Szabálytalanságok hiánya

Apostoli élet
Említettük, hogy a jelölt az egyház iránti szeretetből kifolyólag részt vesz az apostolkodásban. Az apostolkodás válik életének fő értékévé. Mondhatjuk, hogy az apostoli buzgóság a papi hivatás jele és útja.
Érzelmi egyensúly
Amikor egy egyházközség vagy egy iskola vezetése van a válladon, amikor az emberek problémái minden oldalról jönnek, amikor még a kísértések is leselkednek rád, akkor olyan higgadtságra és önuralomra van szükséged, amely minden nehézséggel szemben ellenáll.
Evangélikus lemondás
Azzal, hogy feladom magam, el kell fogadnom a lemondást, amelyet az evangéliumi tanácsok gyakorlása, a tisztasági élet megkövetel. Sok keresztény Szent Pál példáját követve cölibátusban maradt, hogy teljesen Isten szolgálatának szentelje magát.
Szellemi kapacitás
Hogy képes legyen papi képzésben részesülni és azt elvégezni, hogy jobban tudjon segíteni mindazoknak, akik lelkipásztori munkájuk gyakorlása közben találják magukat.

Késői papi hivatás

Mindenkinek megvan a maga története, és mindenki sajátos módon kapja az Úr hívását, hogy kövesse őt. Az én esetemben fiatal korom óta különböző mozgalmakhoz és apostoli csoportokhoz tartoztam az egyházon belül hazámban, és különösen egyhez, az Encuentros Familiares de Venezuelához, ahol több éven át szolgáltam Istent.

Érdekes módon ez a mozgalom a családra és a jövő családjának megteremtése iránti személyes elkötelezettségre összpontosít. Az élettervem erre az útra összpontosított, míg a szakmai projektemben mindig éreztem Isten jelenlétét, ami elhitette velem, hogy Isten is ezt akarja velem.

Kőolajmérnökként végeztem, és ezen a területen, valamint egyetemi tanárként gyakoroltam a szakmámat. Szakmai projektem csúcsán voltam: a családom nagyon örült az eddig elért eredményeimnek, a barátaim pedig csodálták az ilyen fiatalon elért eredményeimet. Azt hittem, hogy ez az, ami teljesen boldoggá tesz, de a valóságban nem így volt. Kicsit üresnek éreztem magam, és azt is éreztem, hogy valami másra vagyok hivatott. Elég nagy csapás volt felismerni, hogy a projektem az addig elért sikereim ellenére kudarcot vallott, és ekkor indultam útnak.

Attól a pillanattól kezdve különböző események történtek, amelyekben világosan láttam, hogy az Úr azt kéri tőlem, hogy teljesen adjam oda magam az Ő követésére: hagyjam el a munkámat, a szakmámat, a tanulmányaimat, sőt még a családomat is. A családom reakciója először súlyos elutasítás volt. Nyilvánvalóan nem értették meg, hogy milyen változást jelentene, ha mindent, amit az évek során felépítettem, otthagynék, hogy új útra lépjek.
Julio César Morillo Leal
A Cabimasi Egyházmegye szeminaristája, Venezuela