A bevezetőben a a beszédétazt mondta nekik, hogy "Gyönyörű dolog egy olyan egyházhoz tartozni, amelyet a különböző arcok története formált, és amely harmóniát talál Jézus egyetlen arcában".. Az ország földrajzából és kultúrájából merítve, mesélt nekik a vízről, amely annyi sivatagi területet öntöz és tesz gyümölcsözővé.. Gyönyörű kép a keresztény életről, mint a hit és a Szentlélek gyümölcséről:
"Emberi mivoltunk sok gyarlóságtól, félelemtől, megoldandó kihívástól, különböző személyes és társadalmi rosszaktól megfogyatkozva tör a felszínre; de a lélek mélyén, a szív mélyén, a szív mélyén derűsen és csendesen folyik a Lélek édes vize, amely öntözi pusztáinkat, új erőre kap, ami kiszáradással fenyeget, elmossa, ami megaláz, és oltja boldogságszomjunkat. És ez mindig megújítja az életet. Ez az élő víz, amelyről Jézus beszél, ez az új élet forrása, amelyet ígér nekünk: a Szentlélek ajándéka, Isten gyengéd, szerető és megújító jelenléte bennünk.
Ferenc pápa.
Egy második pillanatban a pápa a János evangéliumából vett jelenethez fordul. Jézus a jeruzsálemi templomban van. A sátoros ünnepet ünneplik, amikor a nép megáldja Istent, megköszöni neki a föld és a termés ajándékát, és megemlékezik a szövetségről. Az ünnep legfontosabb szertartása az volt, amikor a főpap vizet vett a Siloám tavából, és a város falain kívülre öntötte, a nép ujjongó éneke közepette, hogy kifejezze, hogy Jeruzsálemből nagy áldás árad minden népre (vö. Zsolt 87,7 és különösen Ez 47,1-12).
Ebben az összefüggésben Jézus felállva kiált fel: "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és élni fog, és az ő gyomrából élő víz folyói fognak folyni". (Jn 7:37-38). Az evangélista azt mondja, hogy a Szentlélekről beszélt, amelyet a keresztények kapnak a Pünkösd. Ferenc pedig megjegyzi: "Jézus meghal a kereszten. Abban a pillanatban már nem a kőtemplomból, hanem Krisztus nyitott oldalából fog áradni az új élet vize, a Szentlélek életadó vize, amely arra hivatott, hogy megújítsa az egész emberiséget, megszabadítva azt a bűntől és a haláltól".
Ferenc pápa a muszlim Bahrein királyságba utazik. Forrás VaticansNews.
Ezt követően, a pápa három nagy ajándékra mutat rá amelyek a Szentlélek kegyelmével jönnek, és arra kér minket, hogy fogadjuk és éljük meg: öröm, egység és "prófétaság".
Először is, a Szentlélek az öröm forrása. Ezzel együtt jár az a bizonyosság, hogy soha nem vagyunk egyedül, mert Ő elkísér, vigasztal és támogat a nehézségekben; bátorít bennünket, hogy elérjük legnagyobb vágyainkat, és megnyit minket, hogy rácsodálkozzunk az élet szépségére. Nem pillanatnyi érzelemről van szó - jegyzi meg Péter utóda. És még kevesebb a fogyasztói és individualista öröm, amely a mai kulturális élmények egy részében jelen van. Éppen ellenkezőleg, a Szentlélekből fakadó öröm abból a tudatból fakad, hogy ha egyesülünk Istennel, akkor még a fáradság és a "sötét éjszakák" közepette is képesek vagyunk szembenézni mindennel, beleértve a fájdalmat, a szenvedést és a szenvedést, és képesek vagyunk szembenézni az élet szépségével.
És a legjobb módja annak, hogy megőrizzük és megsokszorozzuk ezt az örömöt - mondja Ferenc - az, hogy adjuk. A EucharisztiaEzt az örömöt lelkesedéssel és kreativitással tudjuk és kell terjesztenünk, különösen a fiatalok, a családok és a hivatások körében.
Másodszor, a Szentlélek az egység forrása mert ez tesz minket az Atya Isten gyermekeivé (vö. Róm 8,15-16), és így egymás testvéreivé. Ezért nincs értelme az önzésnek, a megosztottságnak és a zúgolódásnak közöttünk. A Szentlélek - mutat rá a pápa - megnyitja a szeretet egyetlen nyelvét, lebontja a bizalmatlanság és a gyűlölet gátjait, és a befogadás és a párbeszéd tereit teremti meg. Megszabadít minket a félelemtől, és bátorságot ad, hogy az irgalom lefegyverző erejével menjünk ki mások elé. A Lélek nem az egységben, hanem a harmóniában képes egységet kovácsolni.A város az emberek, a fajok és a kultúrák sokféleségének helyszíne.
Ferenc hangsúlyozza, "Ez a keresztény közösség ereje, az első tanúságtétel, amelyet a világnak adhatunk (...) Éljünk testvériséget egymás között (...), értékelve mindenki karizmáját"..
Végre, a Szentlélek a prófécia forrása. Az üdvösség történetében számos prófétát találunk, akiket Isten elhív, felszentel és elküld, hogy tanúi és tolmácsolói legyenek annak, amit mondani akar az embereknek. A próféták szavai gyakran áthatóak. Így, mutat rá Ferenc, ők Ezek "név szerint nevezik meg az emberek szívében fészkelődő gonosz terveket, megkérdőjelezik a hamis emberi és vallási biztosítékokat, és megtérésre szólítanak fel".
Nos, minden kereszténynek megvan ez prófétai hivatás. Mivel a keresztségA Szentlélek prófétákká tett minket. "És mint ilyenek, nem tehetünk úgy, mintha nem látnánk a gonosz cselekedeteit, nem tehetünk úgy, mintha nem látnánk a gonosz cselekedeteit, nem maradhatunk csendes életben, hogy ne piszkoljuk be a kezünket".
Éppen ellenkezőleg" - teszi hozzá Minden kereszténynek előbb-utóbb bele kell avatkoznia mások problémáiba, tanúságot kell tennie, az evangéliumi üzenet fényét kell vinnie, a boldogságok gyakorlása a mindennapi helyzetekben, amelyek a szeretet, az igazságosság és a béke keresésére, valamint az önzés, az erőszak és a lealacsonyítás minden formájának elutasítására késztetnek bennünket. És példaként említi a foglyokkal és szükségleteikkel való törődést. "Mert a legkisebbekkel való bánásmódban (vö. Mt 25,40) rejlik egy társadalom méltóságának és reménységének mértéke"..
Röviden, és ez Ferenc üzenete, A keresztények arra hivatottak - konfliktus idején is -, hogy örömet szerezzenek, hogy előmozdítsák az egységet, hogy békét hozzanak, hogy békét hozzanak a világnak. (kezdve az egyházon belül), és hogy foglalkozzunk azokkal a dolgokkal, amelyek nem mennek jól a társadalomban. Mindehhez a Szentlélektől származó kegyelem fénye és ereje áll rendelkezésünkre. Krisztus önátadásának gyümölcseként a Lélek Isten gyermekeivé és testvérekké tesz minket egymás között, hogy az evangélium üzenetét, amely mindenki számára jó hír, az egész világon terjeszthessük, ugyanakkor arra hív, hogy mindenki javára munkálkodjunk.
Ramiro Pellitero Iglesias úr
A pasztorális teológia professzora
A Navarrai Egyetem Teológiai Kara
Megjelent az "Egyház és új evangelizáció" című folyóiratban.