Jelenleg ez a guatemalai pap az El Señor de Esquipulas plébánosa, valamint a püspöki helynök az El Señor de Esquipulas plébánián. Guadalupei Miasszonyunk délkeleti vikariátusa a Santiago de Guatemala-i érsekségben. 2005 és 2007 között a püspöke Rómába küldte, hogy az Egyháztörténeti Tanszéken egyháztörténelmet tanuljon. Szent Kereszt Pápai Egyetem a CARF Alapítvány által nyújtott pénzügyi támogatásnak köszönhetően, amely segített neki abban, hogy jobban megértse hitét, és ezekben az években jobban átadhassa azt több ezer hívőnek. Római tartózkodása alatt a Tiberino Papi Kollégiumban élt, olyan években, amelyekben magába szívhatta és táplálhatta az Egyház egyetemességét.
Gyermekkorában don Luis Enrique Ortiz otthonában kapta a hit magvát, egy család tele Isten szeretetével. Már korán megtanulta, hogy minden áldás Isten ajándéka. Még a családi megpróbáltatásokban sem volt soha lehetőség a vonakodásra. Mindig azt mondta magának: "Isten jó".
Legelevenebb emlékei között szerepel az elsőáldozása, az a szentség, amely megváltoztatta az életét. Attól a pillanattól kezdve, hogy értesült az előkészítő katekézisbe való beiratkozásáról, a vágy, hogy Jézust a szentségben fogadhassa, jelzőfény lett számára. Elérkezett a nap, és valami semmihez sem foghatót nem érzett. Ekkor jutott eszébe családja mondása: "Isten jó".
A hívás a papság nem úgy hangzott, mint egy hirtelen mennydörgés, hanem mint egy halk zúgás, amely az évek során egyre erősödött. A család hatása volt az első visszhang, ahol Isten szeretetét naponta megélték. Az egyetemen a mag tovább csírázott a Guatemala peremvidékein végzett önkéntes munka során. Bárhová ment, az emberek azt mondták neki: "Nagyszerű ember lenne belőled. pap"Ez a kijelentés zavarba ejtette a fiatal Luis Enriquét.
Minden alkalommal, amikor ezt hallotta, megdöbbent, mert ez egy nagyon intim gondolat volt, amit még senkinek sem mondott el. Hamarosan azonban megértette, hogy Isten volt az, aki a körülötte élők hangját felhasználva arra hívta, hogy szolgáljon az aratásban. A szentségi élet és Isten minden szeretetének átélése vezette arra, hogy megtegye a végleges lépést. Bánat nélkül megerősítette, hogy Isten jó volt, meglepte őt, még akkor is, amikor ő maga úgy érezte, hogy nem érdemli meg.
2005 és 2007 között püspöke megbízásából Rómába utazott, hogy a Szent Kereszt Pápai Egyetemen egyháztörténelmet tanulva befejezze papi képzését. Az örök városban töltött életének ez a fejezete Isten ajándéka lett a szolgálatához. A Tiberiánus Papi Kollégiumban lakott, magába szívta az Egyház egyetemességét és felfedezte hitének mélységeit.
A Szent Kereszt Egyetem nemcsak történelmi ismereteket adott neki, hanem felnyitotta a szemét az emberi történelemben végbemenő isteni munkára is. Az egyház történelme Isten kezének kézzelfogható tanúságtételévé vált. Felfedezte, hogy számos szent és pontifex írásai, akik az Egyház doktora címet kapták, még ma is súlyuk van. Hogy az a bölcsesség, amely Istentől a Szentlélek által árad, mennyire lappangó és nagyon friss.
"A Rómában töltött idő nagy segítségemre volt papként, mert eszközöket kaptam ahhoz, hogy a laikusoknak megtaníthassam, hogy a hitünk nem fantázia, hanem erős alapokon nyugszik, amelyek a hívőt bevonják Isten tanulmányozásába. És mind lelkileg, mind személyesen értelmessé teszi a szolgálatunkat, mert a történelem azt mutatja, hogy Isten soha nem hagyta magára népét, hanem mindig jelen van, és még inkább jelen van az életünkben azáltal, hogy egy másik ember. Alter Christus"..Luis Enrique Ortiz guatemalai pap.
Luis Enrique Ortiz közel 25 éves papi élete számtalan úton vezetett. Papként szerzett legmélyebb élményei közül kiemeli a beteglátogatásokat, mint olyan pillanatokat, amikor Isten kegyelme megvalósul. Ezek a találkozások nem csupán szolgálati cselekedetek, hanem alkalmak arra, hogy az emberi gyarlóságban megérintsük az istenséget.
A mai társadalomban a papok előtt álló kihívásokkal és veszélyekkel szemben Ortiz atya hangsúlyozza a tudományos és lelki felkészülés szükségességét. Egy állandó változásban lévő világban, ahol a hit kihívásokkal néz szembe, a papnak olyan világítótoronyként kell világítania, amely megvilágítja az alapvető üzenetet: Isten szeretetét.
Luis Enrique Ortiz atya története a hit, a hivatás és a szolgálat élő története. Santiago de Guatemala érsekségében tett lelkipásztori útja nem csupán személyes tanúságtétel, hanem inspirációs forrás azok számára, akik fényt keresnek a sötétségben. Isteni és emberi szálakkal átszőtt élete tovább írja a szeretet, a szolgálat és az odaadás örökségét az egyház útján.
