Ferenc rámutatott, hogy az uralkodó kultúrában "az időseket alulértékelik, lelki minőségükben, közösségi érzésükben, érettségükben és bölcsességükben". Ez pedig a pápa szemében "a gondolkodás, a képzelet, a kreativitás vákuumát" jelenti (Ibid.). Ragaszkodott ahhoz, hogy a generációk közötti párbeszéd nélkül "steril társadalmunk van, jövő nélkül, egy olyan társadalom, amely nem a horizontra, hanem önmagára tekint" (2-II-2022).
A véneknek azt mondta: "Az a felelősségetek, hogy elítéljétek az emberi romlottságot, amelyben élünk, és amelyben a relativizmusnak ez az életmódja folytatódik, teljesen relatív, mintha minden törvényes lenne. Folytassátok. A világnak szüksége van, szüksége van erős fiatalokra, akik előre mennek, és bölcs öregekre" (Ibid.).
Másoknak, emlékeztette őket arra, hogy kötelességük az idősek védelme és az idősek gondozására való nevelés. A negyedik parancsolattal kapcsolatban rámutatott: "A tisztelet hiányzik, ha a túlzott magabiztosság ahelyett, hogy szelídségként és szeretetként, gyengédségként és tisztelettudásként nyilvánulna meg, durvasággá és kitérővé válik. Amikor a gyengeséget szemrehányással illetik, sőt büntetik, mintha hiba lenne. Amikor a zavarodottság és a zavarodottság gúnyolódás és agresszió alkalma lesz" (23-II-2022).
Con el ejemplo del viejo Eleazar (cf. 2 M, 18 ss.) indicó que «la práctica de la fe no es el símbolo de nuestra debilidad, sino el signo de su fortaleza» (Audiencia general, 4-V-2022.). Y por eso: «Demostraremos, con toda humildad y firmeza, precisamente en nuestra vejez, que creer no es algo ‘para viejos’, sino algo vital. Creer en el Espíritu Santo, que hace nuevas todas las cosas, y con mucho gusto nos ayudará» (Ibid.). La fe vivida es herencia de la ancianidad.
"Az idősek gyengeségükkel megtaníthatják az élet más korosztályait arra, hogy mindannyiunknak át kell adnunk magunkat az Úrnak, segítségül kell hívnunk őt. Ebben az értelemben mindannyiunknak tanulnunk kell az öregségtől: igen, az öregségben van egy ajándék, amelyet úgy értünk, mint önmagunk mások gondjaira való átadását, kezdve magával Istennel (Ibid.). Ebből következik a "törékenység tanítóhivatala": az öregkor gyengeségeit nem elrejteni az idősek tanulsága mindenki számára".
János evangéliumában Nikodémus megkérdezi Jézustól: Hogyan születhet valaki, ha már öreg (Jn 3,4)? És Jézus elmagyarázza neki, hogy az öregség egy lehetőség arra, hogy lelkileg újjászülessen, és hogy a jövő, az irgalom és a bölcsesség üzenetét hozza (vö. Generális Audiencia, 8-VI-2022).
Ma, mondja a pápa, "Az öregkor különleges idő a biológiai és robotikus túlélés technokrata illúziójának jövőjének feloldására, de mindenekelőtt azért, mert megnyílik Isten teremtő és generatív méhének gyengédsége előtt". (Ibid.).
Így tanít: "Az öregek a jövő hírnökei, az öregek a gyengédség hírnökei, az öregek a megélt élet bölcsességének hírnökei". (Ibid.).
Ferenc beszélt az orvosok és az egészségügyi dolgozók szerepéről az idősek családjai és a társadalom egészségügyi rendszere közötti közös felelősségben, és kijelentette: "Az egész orvostudománynak különleges szerepe van a társadalomban, mint az idős embernek és minden emberi személynek járó tisztelet tanúja.
Simon anyósa meggyógyításának történetéből (vö. Mk 1,29-31) Ferenc úgy gondolja: "Amikor megöregszel, már nem te irányítod a testedet. Meg kell tanulnod elfogadni a korlátaidat, azt, hogy mit nem tudsz már megtenni". (vö. Általános Audiencia, 15-VI-2022). ("Most már nekem is botot kell hordanom").
"Felkelt és elkezdte szolgálni őket". A pápa azt mondja: "Azok az öregek, akik megőrzik készségüket, hogy gyógyítsanak, vigasztaljanak, közbenjárjanak testvéreikért - legyenek azok tanítványok, századosok, gonosz szellemektől zaklatott emberek, eldobott emberek... - talán a legmagasabb bizonyságot teszik annak a hálának a tisztaságáról, amely a hitet kíséri. Mindez - jegyzi meg - nem kizárólag a nőkre vonatkozik. De a nők taníthatják a férfiakat a hálára és a hit gyengédségére, amelyet néha nehezebben értenek meg.
A feltámadt Jézus és Péter párbeszédében János evangéliumának végén (21,15-23, vö. 22-VI-2022. általános audiencia) Ferenc az időseknek szóló tanácsainak alapját is megtalálja.
"Jézus mellett kell tanúskodnod még gyengeségben, betegségben és halálban is.. Ráadásul az Úr mindig a korunknak megfelelően szól hozzánk. És a mi követésünknek meg kell tanulnia, hogy hagyjuk, hogy saját gyarlóságunk, erőtlenségünk, másoktól való függésünk, még a ruházatunkban, a járásunkban is engedjük magunkat tanítani és formálni.
La vida espiritual (por la oración y los sacramentos, especialmente la Eucaristía y la confesión de los pecados) es la que nos da esa fortaleza y sabiduría para saber despedirse con una sonrisa: «una despedida alegre: he vivido mi vida, he conservado mi fe». A los demás, especialmente a los jóvenes, corresponde ayudar a los mayores a vivir y expresar esa sabiduría, y saber recibir recibirla.
Ugyanebben az értelemben a katekézis vége felé a pápa arra hív minket, hogy olvassuk újra Jézus búcsúját (vö. Jn 14): "Amikor elmegyek és helyet készítek nektek, visszajövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is" (14,3). Péter utóda megerősíti: "A földi élet ideje ennek a szakasznak a kegyelme. Az idő megállításának a fölénye - örök fiatalságot, korlátlan jólétet, abszolút hatalmat akarni - nemcsak lehetetlen, hanem téveszme is" (vö. Generális Audiencia, 10-VIII-2022).
Itt lent az élet beavatás, tökéletlenség a teljesebb élet felé vezető úton. És Ferenc megragadja az alkalmat, hogy azt mondja, hogy a mi prédikációnkból, amely bővelkedik a boldogságban, a fényben és a szeretetben, "talán hiányzik egy kis élet".
Ehhez kapcsolódik a pápa eredeti katekézise a Dániel könyvében szereplő "fehér hajú öregemberről" (7, 9; vö. 2022. augusztus 17-i általános audiencia). Az Atya Istent általában így szokták ábrázolni. De ez - jegyzi meg Ferenc - "nem egy buta szimbólum", amelyet demisztifikálni kellene. Ez az örökkévaló lét, Isten örökkévalóságának szimbóluma, aki mindig régi és mindig új, az ő erejével és közelségével; "mert Isten mindig meglep minket az ő újdonságával, mindig elénk jön, minden nap különleges módon, arra a pillanatra, nekünk".
Ferenc az öregségről szóló katekézisét az öregség misztériumának szemlélésével zárta le. a Szűzanya felvállalása (vö. Általános Audiencia, 24-VIII-2022). Nyugaton - emlékeztetett - a magasba emelve, dicsőséges fénybe burkolózva szemléljük őt; keleten fekve, alvóan ábrázolják, körülötte az apostolok imádkoznak, miközben a Feltámadott a kezében hordozza őt, mint egy gyermeket. A pápa rámutat, hogy hangsúlyozni kell Szűz Mária mennybevételének kapcsolatát az Úr feltámadásával, amelyhez a miénk is kapcsolódik, amikor az idők végén vele együtt feltámadunk.
Mária megelőz bennünket a mennybe való felvételében, az Egyház alakjaként is, amely végül is: Krisztus feltámadt testének kiterjesztése, családdá lett. Jézus erről - a teljes életről, amely a mennyek országában vár ránk - különböző képekkel beszél: a menyegzői lakoma, a barátokkal való lakoma, a gazdag aratás, a gyümölcs, amely nem fájdalmak nélkül terem. Mindezekből, és mások javára - javasolja Ferenc, magát is ebbe a csoportba sorolva - "... meglátjuk az élet teljességét, amely a mennyek országában vár ránk".Nekünk, az időseknek kell a magva, a fénye és egyben a nyugtalansága is lennünk annak az élet teljességének, amely ránk vár".
Ramiro Pellitero Iglesias úr
A Navarrai Egyetem Teológiai Karának lelkipásztori teológia professzora.
(*)Megjelent az "Iglesia y nueva evangelización" című folyóiratban.
