Mi a diakónus, mi a feladata, és miben különbözik a paptól? Elmagyarázzuk, és válaszolunk néhány gyakran feltett kérdésre is: házasodhatnak-e, celebrálnak-e misét, vannak-e különböző típusaik? Olvasson tovább, hogy megtudja.
A diakónus szó a görög diakonoszami azt jelenti, hogy "szolga" vagy "miniszter". A katolikus egyházban a diakonátus a szentelési szentség első fokozata, amelyet a presbitérium (papok) és a püspökség (püspökök) követ. Felszentelt szolgálattevő tehát, aki arra hivatott, hogy Isten népét szolgálja az Ige hirdetése, egyes szentségek ünneplése és a szeretetszolgálat terén.
A diakonátus nem modern találmány. Már az Újszövetségben, konkrétan az Apostolok Cselekedeteiben (ApCsel 6,1-6) elbeszélik, hogy az apostolok hét jó hírű, Szentlélekkel és bölcsességgel teli férfit választottak, akiket az özvegyek gondozásával és más szolgálati feladatokkal bíztak meg. Köztük volt Szent István, az Egyház első vértanúja.
A diakónusok elsősorban szolgálatra vannak hivatva. Hármas küldetésük három területen foglalható össze: Ige, liturgia és szeretet.
Az Ige szolgálata
A szentmisén hirdethetik az evangéliumot, elmondhatják a homíliát (ha az elnöklő pap erre felhatalmazza őket) és taníthatják a keresztény tanítást. Sokan segítenek a katekétikai képzésben, az evangelizációban és a keresztény közösségek kísérésében.
A liturgia szolgálata
Bár a diakónus nem szentelheti meg az Eucharisztiát, mégis megteheti:
Jótékonysági szolgálat
Különösen felelősek azért, hogy közösségükben élénkítsék a jótékonyságot. Meglátogatják a betegeket, segítik a szegényeket, kísérik a kirekesztetteket, támogatják a szociális munkákat és együttműködnek a Caritasszal vagy más intézményekkel. Ez a karitatív dimenzió mélyen kapcsolódik apostoli gyökereikhez.
Bár mind a diakónus, mind a pap részesült a szentté avatás szentségében, feladataik, liturgikus képességeik és az egyházi hierarchiában elfoglalt helyük eltérő.
| Aspect | Deacon | Pap |
| A rendezettség foka | A szent rend első fokozata | A szent rend második fokozata |
| Mise ünneplése | Nem szentelheti meg az Eucharisztiát és nem elnökölhet az Eucharisztiában. | Ön celebrálhatja a szentmisét és szentelheti meg az Eucharisztiát. |
| Gyónás és kenet | Nem szolgáltathatja ki ezeket a szentségeket | Gyóntathat és kenhet meg betegeket |
| Prédikálás | Hirdetheti az evangéliumot és prédikálhat | Rendszeresen tud prédikálni |
| Az élet állapota | Lehet házas, ha állandó; cölibátusban, ha átmeneti. | A latin rítusban mindig cölibátusban |
| Későbbi felszentelés | Megrendelhető, ha átmeneti | Már megkapta a papságot, nincs magasabb felszentelés, kivéve a püspöki hivatalt. |
Ez az egyik leggyakrabban feltett kérdés. A válasz a típustól függ:
Állandó diakónus: az, akit azzal a szándékkal szenteltek fel, hogy a papságra való törekvés nélkül maradjon ebben a szolgálatban. Ebben az esetben:
Átmeneti diakónus: olyan szeminarista, aki a diakonátust a papság előkészítéseként kapta meg. Ebben az esetben:
Dióhéjban: a házas diakónus nem lehet pap (legalábbis a latin rítusban), és a cölibátusban élő szeminarista nem házasodhat meg, miután diakónussá szentelték.
Nem. Bár részt vesznek a misén, és látható liturgikus szerepük van - pl. az evangélium hirdetése, a kehely felemelése, a béke és a szentáldozás átadása, nem képesek egyedül ünnepelni az Eucharisztiátmert nincs hatalmuk felszentelni a kenyér és a bor. Ez a hatalom a papoknak és a püspököknek van fenntartva.
Ezért, nem "celebrál misét". a szó szoros értelmében. Elöljárhat az Eucharisztia nélküli liturgikus ünnepeken, például az Ige liturgiáján, a temetési szertartásokon, a kereszteléseken és a házasságkötéseken.
Emlékeztetik az egész keresztény közösséget arra, hogy az egyház alapvető hivatása a szolgálat. Megtestesítik Krisztus példáját, aki "nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" (Mt 20,28).
Különösen azokban a kontextusokban, ahol paphiány van, a jól képzett diakónusok jelenléte nagy lelkipásztori támogatást jelent. Ezen túlmenően az emberek konkrét valóságához - család, munka, társadalom - való közelségük lehetővé teszi számukra, hogy hatékony hidak legyenek az egyház és a világ között.
Állandó és átmeneti szilárd képzésre van szükségük a teológia, a spiritualitás és a lelkipásztorkodás területén. A leendő papok esetében az átmeneti diakonátus a szemináriumi felkészülésük végét jelző kulcsfontosságú szakasz.
A CARF Alapítvány együttműködik a képzésükben olyan központokban, mint például a Szent Kereszt Pápai Egyetem Rómában és a A Navarrai Egyetem egyházi karai Pamplonában, más intézmények mellett. A jótevőknek köszönhetően számos szeminarista a világ minden tájáról megfelelően felkészülhet arra, hogy hűséggel, örömmel és odaadással gyakorolja szolgálatát.
A diakónia értékes szolgálat, amely gazdagítja az egyház életét. Ők nem "félpapok", hanem felszentelt szolgálattevők, akiknek saját identitásuk és küldetésük van: az Ige, a liturgia és a szeretet szolgálata. Néhányan a papság felé vezető úton vannak; mások, mint az állandóak, Krisztus szolgálatának élő jelei a világ közepén.
A CARF Alapítvány részéről mindenkinek köszönjük nagylelkű odaadását, és arra bátorítjuk jótevőinket, hogy továbbra is támogassák a hivatások képzését minden szinten. Mert a jól képzett szolgákkal rendelkező egyház egy olyan egyház, amely élőbb, szentebb és közelebb van hozzánk.
