De hamarosan kiderült, hogy a férfi ezzel együtt megváltozott: a fájdalommal való találkozás már nem ébresztette fel benne a jóság emlékeit. Az emlékezet elvesztésével a benne lévő jóság forrása is eltűnt. Hideggé vált, és hidegséget sugárzott maga körül".
Ez a történet jól jön Ferenc pápa Corpus Christi ünnepén (14-VI-2020) elmondott prédikációja kapcsán.
A memória minden ember számára fontos dolog. A pápa az ünnepi homíliájában megjegyzi: "Ha nem emlékezünk (...), akkor idegenek leszünk önmagunk számára, "átutazók" a létezésben. Emlékezet nélkül kiszakadunk a minket fenntartó talajból, és elragad bennünket a szél, mint a leveleket. Másrészt emlékezni annyit jelent, mint erősebb kötelékekkel összekötni magunkat, egy történelem részének érezni magunkat, egy néppel együtt lélegezni".
És ezért ragaszkodik a Szentírás ahhoz. a fiatalok oktatása ebben az "emlékezetben" vagy Izrael népének hagyományaira és történelmére való emlékezésben, különösen az Úr parancsaira és ajándékaira (vö. Zsoltárok 77 12; Dt 6,20-22).
Problémák akkor merülnek fel, ha - mint most a keresztény hit átadása - megszakad, vagy ha nem élték át azt, amiről hallanak, veszélybe kerül az egyének és a népek emlékezete.
Az Úr "emléket" hagyott nekünk. Nem csak valami, amire emlékezni kell, amit fel kell idézni. Nem csak szavak vagy szimbólumok. Olyan táplálékot adott nekünk, amely folyamatosan hat, az élő Kenyeret, amely Ő maga: az Eucharisztia. És úgy adta át nekünk, mint egy kész üzletet, mert ő bízott meg bennünket, hogy megcsináljuk, ünnepeljük meg mint nép és mint család: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (1Kor 11,24). Az Eucharisztia - mutat rá Ferenc - Isten emlékműve.
Az Eucharisztia valóban emlékezet, élő emlékezet vagy emlékmű, amely megújítja (vagy aktualizálja, anélkül, hogy megismételné) az Úr húsvétját, halálát és feltámadását közöttünk. Ez hitünk, reménységünk, szeretetünk emléke.
Az Eucharisztia mindannak az emlékezete, ami vagyunk, a szív emlékezete - mondhatnánk úgy is -, ami ez utóbbi kifejezésnek bibliai értelmét adja: a személy teljessége. Az ember annyit ér, amennyit a szíve ér És ebbe beletartozik - mint a Ratzinger bíboros által elmondott történetben - a kedvesség és az együttérzés képessége, amely a keresztény emberben magának Krisztusnak az érzéseivel válik azonosulttá.
Az Eucharisztia, a szív emlékműve, gyógyítja, megőrzi és erősíti a keresztény egész személyét. Ezért, ahogy az Egyház mondja, az Eucharisztia a keresztény élet és az Egyház küldetésének forrása és csúcsa (vö. XVI. Benedek, Exhort. Sacramentum caritatis, 2007).
Az ünnepélyes Corpus ChristiFerenc kibontotta ennek az "emlékműnek", az Eucharisztiának a gyógyító erejét. Ezáltal megmutatja nekünk az Eucharisztia fontosságát az Isten és mások iránti érzelmeink alakításában.
Ettől függ az is, amit affektív nevelésnek is nevezhetnénk - ami soha nem ér véget minden emberben -, és az Istennel és másokkal való affektív kapcsolat: tudni, hogyan helyezzük el magunkat mások előtt - rokonaink és barátaink, kollégáink és munkatársaink, az emberek előtt, akikkel nap mint nap találkozunk.
A velük történtek belső "kézbe vétele", hogy tudjuk, hogyan kommunikáljuk és fejezzük ki megfelelően érzéseinket, hogyan integráljuk azokat döntéseinkbe és tevékenységeinkbe, mint magának a keresztény életnek a vonzerejének fontos részét. Az Eucharisztia tehát központi helyet foglal el a következőkkel kapcsolatban megkülönböztető képességTisztában kell lennünk minden cselekedetünk lelki és egyházi következményeivel.
Az Eucharisztia meggyógyítja az elárvult emlékezetet és begyógyítja a sebeit. Vagyis "a szeretet hiánya és a keserű csalódások által megsebzett emlékezet, amelyet attól kapott, akinek szeretetet kellett volna adnia, de ehelyett elhagyta a szívet". Az Eucharisztia egy nagyobb szeretettel tölt el bennünket, magának Istennek a szeretetével.. Ezt mondja a pápa:
"Az Eucharisztia elhozza nekünk az Atya hűséges szeretetét, aki meggyógyítja árvaságunkat. Jézus szeretetét adja nekünk, aki a sírt érkezési pontból kiindulási ponttá változtatta, és aki ugyanígy képes megváltoztatni életünket. Közli velünk a Szentlélek szeretetét, aki vigasztal, mert senkit sem hagy magára, és gyógyítja a sebeket".
Másodszor, az Eucharisztia meggyógyítja negatív emlékezetünket. Az az "emlékezet", amely "mindig a felszínre hozza a rossz dolgokat, és azt a szomorú gondolatot hagyja bennünk, hogy semmire sem vagyunk jók, hogy csak hibázunk, hogy tévedünk". És mindig a problémáinkat, a bukásainkat, a meghiúsult álmainkat állítja elénk.
Jesus azért jön, hogy elmondja nekünk, hogy ez nem így van. Hogy értékesek vagyunk számáraaki mindig a jót és a szépet látja bennünk, aki vágyik a társaságunkra és a szeretetünkre. "Az Úr tudja, hogy a rossz és a bűnök nem a mi identitásunk, hanem betegségek, fertőzések. És - a pápa a járvány idején jó példákkal magyarázza, hogyan gyógyít az Eucharisztia - az Eucharisztiával jön, hogy meggyógyítsa őket, amely tartalmazza a negatívitás beteg emlékezetünk ellenanyagát.
Jézussal immunizálhatjuk magunkat a szomorúság ellen. . És ezért az Eucharisztia ereje - amikor a legjobb hajlandósággal igyekszünk fogadni, hogy minden gyümölcsét bennünk teremje - Isten hordozóivá változtat bennünket, ami ugyanaz, mintha azt mondanánk: "Az Eucharisztia Isten ajándéka: az öröm hordozói.
Harmadszor, az Eucharisztia meggyógyítja lezárt emlékezetünket. Az élet gyakran hagy bennünket sebeket. És félelmetessé és gyanakvóvá, cinikussá vagy közömbössé, arrogánssá..., önzővé tesz bennünket. Mindez - jegyzi meg Péter utóda - "csalás, mert csak a szeretet gyógyítja meg a félelmet a gyökerénél, és szabadít meg a bennünket fogva tartó makacsságtól". Jézus azért jön, hogy megszabadítson minket ezektől a béklyóktól, belső elzáródásoktól és a szív bénultságától.
"Az Úr, aki a kenyér egyszerűségében kínálja fel magát nekünk, arra is meghív, hogy ne pazaroljuk életünket ezernyi haszontalan dologra, amelyek függőséget teremtenek, és belül üresen hagynak bennünket. Az Eucharisztia megszünteti bennünk a dolgok iránti éhséget, és felgyújtja bennünk a a szolgálat iránti vágy". Segít nekünk, hogy kiálljunk másokért, akik éheznek az élelemre, a méltóságra és a munkára. Arra hív minket, hogy valódi szolidaritási láncokat hozzunk létre.
Az Eucharisztia meggyógyítja elárvult és sérült emlékezetünket, negatív emlékezetünket és lezárt emlékezetünket. Ehhez Ferenc a június 14-i Angelus-beszédében hozzáteszi az Eucharisztia két hatásának magyarázatát: a misztikus és a közösségi hatásét.
A misztikus hatás (misztikus az ott zajló mélységes misztériummal kapcsolatban) "sebzett emlékezetünk" gyógyulására utal, amelyről a szentbeszédében beszélt. Az Eucharisztia meggyógyít és átformál bennünket belsőleg a Jézussal való bensőséges kapcsolatunk által; mert amit a kenyér vagy a bor látszata alatt magunkhoz veszünk, az nem más, mint Krisztus teste és vére (vö. 1 Kor 10,16-17).
Jézus - magyarázza még egyszer a pápa - jelen van a az Eucharisztia szentsége hogy a táplálékunk legyen, hogy elsajátítsuk, és hogy azzá a megújító erővé váljon bennünk, amely visszaadja az energiánkat, és visszaadja a vágyat, hogy minden szünet vagy bukás után újra a helyes útra térjünk".
Ugyanakkor rámutat arra is, hogy mindezek megvalósításához milyen beállítottságunknak kell lennie; mindenekelőtt, "a hajlandóságunk, hogy hagyjuk magunkat átalakulni, a gondolkodásmódunk és a cselekvésünk".
Ez így van, és ez az akarat abban nyilvánul meg, hogy súlyos bűntől mentes lelkiismerettel közeledünk az Eucharisztiához (miután előbb részt vettünk a bűnbánat szentségében, ha szükséges), hogy hagyjuk, hogy segítsenek nekünk azok, akik segíthetnek lelkiismeretünk formálásában, vágyaink helyesbítésében, tevékenységünk helyes irányba való orientálásában a körülményeinknek megfelelően, hogy életünknek igazi szeretet- és szolgálati értelme legyen.
Mindezek miatt - mutat rá Ferenc - a mise nem egyszerűen szociális vagy tiszteletteljes aktus, hanem tartalom nélküli. Ez "a jelenlévő Jézus, aki azért jön, hogy tápláljon minket".
Mindez az Eucharisztia közösségi hatásához kapcsolódik, amely az Eucharisztia végső célja, ahogyan azt a következő szavak kifejezik Saint PaulMert bár sokan vagyunk, mégis egy kenyér és egy test vagyunk" (Ibid., 17. v.). Azaz, hogy tanítványaiból közösséget, családot teremtsen, amely legyőzi a rivalizálást és az irigységet, az előítéleteket és a megosztottságot. A testvéri szeretet ajándékával elérhetjük azt, amit ő is kért tőlünk: "Maradjatok az én szeretetemben" (Jn 15,9).
Ily módon - vonja le a következtetést Ferenc - nemcsak az Egyház "teszi" az Eucharisztiát, hanem az Eucharisztia teszi az Egyházat, mint "a közösség misztériumát" küldetése számára. Egy olyan küldetést, amely éppen az egységünk megteremtésével és növelésével kezdődik. Így van ez, és így lehet az Egyház az egység, a béke és az egész világ átalakulásának magva.
Ramiro Pellitero Iglesias úr
A Navarrai Egyetem Teológiai Karának lelkipásztori teológia professzora.
Megjelent az Egyház és az új evangelizáció.
