Louange-Daniel Egbeku a loméi (Togo) érsekség első papja, akit püspöke a Szentszék diplomáciai pályára küldött. Előbb azonban diplomát kell szereznie, és ehhez a római Szent Kereszt Pápai Egyetemen egyházjogot tanul.
A fiatal pap (1992) a nyugat-afrikai Togóban, Loméban született, katolikus és erősen hívő családban. A gyermekkorában kapott szeretet és hit olyan magot csíráztatott benne, amely hétéves korától kezdve erős vágyat érzett arra, hogy pap legyen.
Gyermekkorára szeretettel emlékszik vissza: "Szüleim szeretetteljes, jóindulatú és óvó tekintete alatt töltöttem, testvéreim és a család minden tagjának szeretetével együtt. Az általános iskolától az internátuson át a gimnáziumig rendesen elvégeztem az alapfokú tanulmányaimat.
Kamaszkorát is csendesnek írja le, amelynek során megkapta a keresztény beavatás és a katekizmus szentségeit, majd sok más fiúhoz hasonlóan néhány évig ministrált.
Az alapfokú tanulmányok befejezése után a papság iránti vonzalma és vonzódása nagyon is élénken élt benne, olyannyira, hogy a Szent X. Pius minor szemináriumba akart járni, de nem járt sikerrel.
17 éves korában, plébánosa segítségével, aki segítette őt hivatásának eldöntésében, úgy döntött, hogy Jézust, a főpapot követi.
"Így kezdődött egy új, alapvető időszak az életemben, a papságra való kezdeti felkészülés. Ez a szakasz, amelyet egymás után a nóci Szent Pál prépostsági szemináriumban, a tchitchaói XVI. Benedek filozófiai szemináriumban és a loméi II. János Pál teológiai szemináriumban végeztem, több szolgálat után vezetett el 2018. szeptember 29-én diakónussá szentelésemhez és 2019. december 21-én pappá szentelésemhez.
Hatalmas öröm volt, és lehetőség, hogy hálát adjak egy olyan ajándékért, amely önmagában ingyenes volt" - mondja meghatódva.
"A papi szolgálat négy éve, amelyet eddig lényegében a plébánián, segédlelkészként végeztem, olyan időszak volt, amelyben érdemtelenül megtapasztaltam és részt vettem Isten Urunk határtalan és végtelen szeretetének örökös kibontakozásában minden egyes ember iránt, csodálatos idő az Isten mérhetetlenségével és közelségével való mindennapi találkozásra. Valójában minden beszédem elégtelen lenne ahhoz, hogy lefordítsam és tanúsítsam az Ő szuverenitását és gondviselését" - mondja nekünk.
Püspöke meglátta benne azokat az adottságokat, amelyek alapján diplomáciai karriert futhatott volna be a Vatikánban. Jelenleg a Pápai Egyházi Akadémiaamelyet XI. Kelemen pápa alapított 1701-ben, az egyetemes egyház intézménye, amelynek feladata, hogy egyházi diploma megszerzése után egy speciális tanfolyam révén fiatal klerikusokat képezzen ki a Szentszék diplomatáivá.
"Igen, én vagyok az első az egyházmegyémben, akire ez a nagy felelősség hárul" - kiáltja lelkesen.
Ezzel párhuzamosan kánonjogot tanult a PUSCA cél az volt, hogy először alapdiplomát, majd PhD fokozatot szerezzen. A segítség nélkül a CARF AlapítványÉn nem tudtam volna elvégezni ezeket a tanulmányokat.
"Kedves CARF Alapítvány jótevői, szeretném megköszönni nagyszerű jóindulatukat és fontos hozzájárulásukat, amellyel anyagilag segítettek tanulmányaim első évében. Hálás vagyok azért a nagyszámú papért, megszentelt személyért és laikusért is, akik az évek során részesültek mérhetetlen támogatásukból. Legyen áldott!
Mert, ahogy Louange-Daniel mondja, ez a támogatás az egyetemes egyháznak, és különösen az afrikai katolikusoknak szól, hogy az egész közösség, nem csak a keresztény közösség szolgálatára és fejlődésére kiváló, integráltan képzett papokra számíthasson.
"Ki tudja, talán még a szeminaristák is élvezni fogják ezt a szép "égi mannát" a jövőben; azt kell mondanom, hogy az én egyházmegyémben és egész Afrikában különösen virágzik a papi hivatás: adjunk hálát az Úrnak!
Végezetül különös módon ajánlom Önöket Urunk jóindulatának és kívánok minden jót, a Boldogságos Szűz, az Egyház Anyja járjon közben mindannyiukért! Éljen a PUSC! Éljen a CARF Alapítvány!"
Gerardo Ferrara
Történelem és politológia szakon végzett, szakterülete a Közel-Kelet.
Felelős a római Szent Kereszt Pápai Egyetem hallgatóiért.
