CARF Alapítvány

szeptember 11., 23.

Blog

Öt módszer a szeminaristák és papok számának növelésére

A szeminaristák számának növekedése az egyik legnagyobb kihívássá vált az Egyház számára, különösen Nyugaton, ahol a papi hivatások hiánya a legszembetűnőbb. Ebben a bejegyzésben öt módszert állítunk össze, amelyekkel segíthetünk a papi hivatások fellendítésében.

1. Vonja be az egész közösséget, a mozgalmakat és az egyházközségeket.

Jézus Szentséges Szívének ünnepén az egyház ünnepli a Imádság világnapja a papok szentségéért és szeminaristák. 2019-ben Ferenc pápa e nap alkalmából imahálózatán keresztül minden katolikust arra kért, hogy imádkozzanak a papokért és a szemináriumokban tanuló diákokért, "hogy életük józanságával és alázatával aktív szolidaritást vállaljanak, különösen a legszegényebbek felé".

A CARF Alapítvány Ebben az évben elindítjuk ezt a kis kampányt, amely arra bátorít benneteket, hogy imádkozzatok minden pap szentségéért.

2. A fiatal papok mint példaképek a szeminaristák számára.

Egy olyan hivatásügyi szolgálat, amely termékeny talajként szolgál az új hivatások számára, sok imával kezdődik, különösen a a Szentségimádás szent órákkal a plébániákon, a fiatalabb papok bevonásával az ifjúsági szolgálatba. Ily módon, a belső életük és a Jézus-Eukarisztia iránti szeretetük elmélyítésével, valamint a papok mint példaképek segítségével sokan fontolóra vehetik a papi hivatást. 

3. A leendő szeminaristák és papok atyai alakja.

Ferenc pápa biztosít bennünket arról, hogy "a lelkipásztori hivatás atyasága abban áll, hogy életet ad, életet gyarapít; nem hagyja figyelmen kívül egy közösség életét". Szent József jó példakép mind a szeminaristák, mind a papság felé vezető úton lévő nevelőik számára. Jézus teljes önátadásával az Atya gyengédségének megnyilvánulása. Ezért "Jézus növekedett bölcsességben, termetben és kegyelemben Isten és emberek előtt" (Lk 2,52).

A pápa azt mondja, hogy minden papnak vagy püspöknek el kell tudnia mondani, mint Szent Pál: "[...] az evangélium által én vagyok az, aki Krisztus Jézusért nemzettelek titeket" (1Kor 4,15). Szent Pálnak nagyon fontos volt a papok képzése. A korintusiakhoz írt első levelében vehemensen mondja: "Azt akarjátok, hogy bottal jöjjek hozzátok, vagy szeretettel és a szelídség lelkével? A szeminaristákat kísérő nevelőknek és papoknak a szeminaristákat mint egy jó apa, aki meghallgatja, kíséri, üdvözli és gyengéden, de határozottan kijavítja. 

növekvő szeminaristák 3

4. A keresztény család mint a hivatások magágya.

A család a hivatások lelkipásztori gondozásának első számú szereplője (az egyház minden területén). A keresztény család mindig is a hivatások születésének és fejlődésének humusa és "nevelő közvetítője" volt, legyen az cölibátus, papi vagy vallásos hivatás. 

A családi lelkigondozás amely integrálja a hivatás dimenzióját, a szülőknek is párbeszédet kell folytatniuk fiaikkal és lányaikkal a hitükről és a Jézus követéséről alkotott felfogásukról. De mindenekelőtt a hivatásokat a szülők példája kovácsolja az Isten és egymás iránti szeretetükben.

növekvő szeminaristák 2

5. A szeminaristák képzésének támogatása.

Ferenc pápa négy pillért említ minden szeminarista képzésének támogatására: lelki élet, ima, közösségi élet és apostoli élet. Kitér a szeminaristák lelki dimenziójára is, különös hangsúlyt fektetve a "szív formálására".

A jól képzett papok fontos szerepet játszanak a magas költségek az egyházmegyék számára. A szemináriumba való belépéskor a papjelöltre legalább öt év egyházi tanulmányok várnak, ami megfelel egy alapdiplomának és egy szakiránynak. Ezt követi a legalább kétéves doktori képzés, amely magában foglalja egy kutatási disszertáció elkészítését is. 

Sok egyházmegyének, különösen a szegény országokban, nincsenek meg a szeminaristák támogatásához szükséges forrásai, illetve nincsenek olyan papok, akik eléggé képzettek ahhoz, hogy szemináriumi képzők legyenek, és megfelelő kíséretet nyújtsanak a jelölteknek. Ez az a terület, ahol a CARF Alapítvány és az önök segítségét. Adományával Ön hozzájárul az egyházmegyei papok és szeminaristák képzéséhez és fenntartásához, hogy tanulmányaikat Rómában és Pamplonában végezhessék, azzal a kötelezettséggel, hogy visszatérjenek származási egyházmegyéjükbe.

Egy "szakma", amelynek van jövője.

XVI. Benedek a Papok Éve 2010 alkalmából egy levelét egy ifjúkori anekdotával kezdte. Amikor 1944 decemberében a fiatal Joseph Ratzingert behívták katonai szolgálatra, a századparancsnok minden férfit megkérdezett, hogy mi szeretne lenni a jövőben. Ő azt válaszolta, hogy katolikus pap szeretne lenni. A főhadnagy így válaszolt: "Valami mást kell majd választanod. Az új Németországban már nincs szükség papokra.

Tudtam - mondja a Szentatya -, hogy ez az "új Németország" a végéhez közeledik, és hogy a hatalmas pusztítás után, amelyet ez az őrület hozott az országra, a papokra nagyobb szükség lesz, mint valaha. XVI. Benedek hozzáteszi, hogy "még most is sokan vannak, akik így vagy úgy azt gondolják, hogy a katolikus papság nem egy 'hivatás', amelynek jövője van, hanem inkább a múlté". E jelenlegi vélekedés ellenére a valóság az, hogy a papságnak van jövője, mert - ahogy maga a pápa mondja a szeminaristákhoz írt levele elején - "még a világ technológiai uralmának és a globalizációnak a korában is szükségük lesz az embereknek Istenre, a Jézus Krisztusban megnyilvánult Istenre, aki az egyetemes egyházban gyűjt össze minket, hogy vele és általa tanulják meg az igaz életet, és hogy jelen legyenek és működjenek az igaz emberség kritériumai".


Bibliográfia:

Ferenc pápa, apostoli levél Patris corde

Európai Hivatásügyi Kongresszus, munkadokumentum.

Ferenc pápa, Üzenet a hivatásokért való 57. ima világnapjára.

XVI. Benedek, Levél a papok éve (2010) alkalmából.

Oszd meg Isten mosolyát a földön.

Adományát egy adott egyházmegyei paphoz, szeminaristához vagy szerzeteshez rendeljük, hogy megismerhesse történetét, és név és vezetéknév alapján imádkozhasson érte.
ADOMÁNYOZZON MOST
ADOMÁNYOZZON MOST