A Mary iskolája megtanuljuk, amire mindannyiunknak szüksége van. Ő, mint az Egyház előfutára és anyja, és ugyanakkor mint az első tanítvány, a keresztény és egyházi megkülönböztetés modellje és szíve.
Mária a jászol (az állatoknak szánt etető) botrányában megtanulja, hogy Isten közel és bizalmasan akar lenni. Hogy szegénységben jön, és örömet és szeretetet hoz, nem pedig félelmet. És hogy táplálékká akar válni számunkra. Ott szemléli a jászolban fekvő Isten szépségét.
Míg mások egyszerűen elmennek és élnek, és néhányan csodálkoznak, a Szűz Mária őrizte - őrizte, őrizte - mindezeket a dolgokat, a szívében gondolkodott rajtuk. (Lk 2:19; vö. még 51. v.).
Az ő magatartása az érett és gyümölcsöző hit kifejeződése. A betlehemi sötét istállóból megszüli a világnak Isten világosságát. Az eljövendő előízeként Mária már most átmegy a kereszten, amely nélkül nincs feltámadás.
És így Mária - állapítja meg Ferenc - segít legyőzni az eszmény és a valóság közötti összeütközést.
Hogyan? őrködéssel és meditációval. Mondhatnánk, ahogy később a pápa is teszi, hogy ez Mária szívében és imádságában történik: mivel szeret és imádkozik, Mária az imádság előtt, közben és után képes a dolgokat Isten szemszögéből látni.
"Először is, Mária őrző, vagyis nem oszlik szét. Nem utasítja el, ami történik. Mindent a szívében őriz, mindent, amit látott és hallott. A szép dolgok, mint amit az angyal mondott neki, és amit a pásztorok mondtak neki. De a nehezen elfogadható dolgokat is: a házasság előtti teherbeesés veszélyét, most pedig az istálló kietlen szűkösségét, ahol szült. Mária ezt teszi: nem válogat, hanem őriz. Elfogadja a valóságot úgy, ahogyan jön, nem próbálja leplezni, kitalálni az életét, a szívében tartja".
És akkor ott van a második hozzáállás. Hogyan őrködik Mária? Ezt meditációval, az események egymásba fonásával teszi:
"Mary összehasonlítja a különböző tapasztalatokat, és megtalálja a rejtett szálakat, amelyek összekötik őket. A szívében, a szívében ima Ő végzi ezt a rendkívüli műveletet: egyesíti a szépet és a csúnyát; nem tartja őket külön, hanem egyesíti". És ezért - mondja a pápa - Mária a katolicitás anyja, mert ő egyesít, nem pedig szétválaszt. És így ragadja meg a teljes értelmet, Isten perspektíváját.
Nos, "ez a befogadó tekintet, amely a szívben tartva és elmélkedve legyőzi a feszültségeket, az anyák tekintete, akik a feszültségekben nem elválasztanak, hanem őrzik azokat, és így növekszik az élet. Ez az a tekintet, amellyel oly sok anya átöleli gyermekei helyzeteit. Ez egy konkrét tekintet, amely nem veszíti el a szívét, amely nem bénul meg a problémák láttán, hanem tágabb horizontba helyezi azokat".
Az anyák - folytatja - tudják, hogyan kell legyőzni az akadályokat és a konfliktusokat, tudják, hogyan kell békét teremteni. Képesek a megpróbáltatásokat az újjászületés és a növekedés lehetőségeivé alakítani. Mindezt azért teszik, mert tudják, hogyan kell táplálni. Az anyák tudják, hogyan kell megvédeni, tudják, hogyan kell összetartani az élet szálait, az összeset"..
Ma "olyan emberekre van szükségünk, akik képesek a közösség szálait szőni, akik szembeállítják a megosztottság túl sok szöges szálát. És az anyák tudják, hogyan kell ezt megtenni" - mondja Ferenc.
A pápa ragaszkodik az anyák és a nők erre való képességéhez: "Az anyák és a nők nem azért néznek a világra, hogy kihasználják, hanem hogy életet adjanak neki: szívvel néznek, és így sikerül az álmokat és a konkrétságot együtt tartaniuk, elkerülve az aszeptikus pragmatizmus és az absztrakció sodródását".
Szereti hangsúlyozni, hogy az egyház anya és nő. "És az Egyház anya, ő ilyen anya, az Egyház nő, ő ilyen nő".
És levezeti, ahogyan más alkalmakkor is tette, ezt a következményt az Egyház számára:
"Ezért nem találhatjuk meg a nő helyét az Egyházban anélkül, hogy ne tükröződne egy nő-anya szívében. Ez a nő helye az Egyházban, az a nagy hely, amelyből a többi, konkrétabb, másodlagosabb hely származik. De az Egyház anya, az Egyház nő".
Az új évre vonatkozó felhívással zárul: "...mivel az anyák életet adnak, és a nők védik a világot, dolgozzunk mindannyian az anyák támogatásán és a nők védelmén".
Ramiro Pellitero Iglesias, A Navarrai Egyetem Teológiai Karának lelkipásztori teológia professzora.
