Emmanuel Enwenwen katolikus családban született Nigériában. 12 éves korában belépett a kisszemináriumba, majd évekkel később, "Isten és az emberiség szolgálatának lángoló buzgalmától hajtva", belépett a Major Szemináriumba. Egy évtizedes képzés után 2018. július 7-én szentelték pappá.
-A katolikus családban és katolikus közösségben való felnövekedésem nagy pozitív hatással volt a hitemre. Úgy nőttem fel, hogy a katolikus papokban a reményt látom, mert a közösségünkben betöltött szerepük miatt a reményt képviselik.
Ezeknek a papoknak az önzetlensége, akik életüket a rászorulók és a betegek szolgálatának szentelték, nagy inspirációt jelentett számomra. A vágy, hogy a remény üzenetét elvigyem az embereknek a nehéz időkben, égető buzgalommá vált, amely az oltárokhoz vezetett.
-A reakciójuk pozitív volt. Biztosítottak a támogatásukról, és megígérték, hogy soha nem lesznek akadályai a fejlődésemnek és a küldetésemnek. Ezt a támogatást a mai napig élvezem. Örök hálával tartozom nekik, és minden nap imádkozom értük.
-A katolikus egyház Nigériában anya maradt, aki minden gyermeke üdvösségére összpontosít. Ez számos pozitív eredményt hozott, amint azt a következőkben láthatjuk: segítségnyújtás Tömeg.
Ez a hitbeli elkötelezettség a papi és a vallásos életre való hivatások számában is megmutatkozik. Néhány évvel ezelőtt misszionáriusok kedvezményezettjei voltunk, akik azért jöttek, hogy evangelizáljanak bennünket. Ma sok nigériai lett misszionárius a világ különböző részein.
-A nigériai katolikus egyház számos kihívással néz szembe, miközben igyekszik betölteni spirituális és társadalmi küldetését. Az egyik fő probléma a bizonytalanság. Lázadó csoportok, banditák és emberrablók erőszakos cselekményei támadják a papságot, a laikusokat és még az istentiszteleti helyeket is, megzavarva a lelkipásztori tevékenységet és félelmet terjesztve. Valójában az ország egyes részein az egyház a mártíromság könnyű útja lett.
-A nigériai katolikus egyház jövője mély jelentőséggel bír, nemcsak a hívek, hanem a nemzet lelke számára is. Fiatal és élénk népességével az egyháznak megvan a képessége arra, hogy átformálja a nemzet erkölcsi tájképét. Ráadásul a szemináriumokban és kolostorokban tanuló sok fiatal révén nagy remény van a folytonosságra a jövőben.
-Rómában tanulni a legjobb dolog, ami egy katolikus pappal történhet. A gazdag tanulmányi lehetőségeken kívül, itt, Róma városában Roma a történelem és a hit találkozik. Nagyra értékelem a Szent Kereszt Pápai Egyetem multikulturális jellegét, amely megismertette velem a világ különböző kultúráit. Számomra ez egy hosszú időszak a tanulás, a megtanulás megvonása és az újratanulás.
-A papság ajándéka számomra az egyik legnagyobb áldás, amit Istentől kaptam. Méltatlan szolgának tartom magam, akire rábízták a legnagyobb kiváltságot, hogy Isten népét szolgáljam.
Kiváltságosnak érzem magam, hogy minden nap ünnepelhetem a Szent Eucharisztiát, és hogy Krisztus örömhírének, a remény üzenetének hordozója lehetek. Nemcsak boldog vagyok, hogy pap lehetek, hanem kiteljesedett és hálás vagyok a papi kiváltságért.
-Az intézményi társadalmi kommunikáció hallgatója vagyok. A kommunikáció területén végzett szakemberként számos eszközzel rendelkezem a mai változó világban végzett lelkipásztori munkámhoz. A jó kommunikáció nagyban hozzájárul a missziós munka sikeréhez.
Képzésem kritikus szemmel olvasom a körülöttem lévő valóságot, és olyan üzenetet közvetítek, amely reményt ad a rám bízott embereknek. Az itt megszerzett tudást továbbadom más fiataloknak, akik Nigériában készülnek a papságra.
Az eredeti interjú a Omnes
