A Nagypéntek a szomorúság, a csend, az elmélkedés és a mély tisztelet napja. Ez az a nap, amikor az egyház megemlékezik a szenvedésről és a az Úr halálaAz esemény örökre megváltoztatta az emberiség történelmét.
A keresztények számára ez a nap nem csupán az emlékezés napja, hanem élő meghívás arra, hogy a hit szemével tekintsünk a szent keresztre, ahogyan azt tette. Szent Jozémária Escriváfelfedezni benne Isten szeretetének nagyságát és a szentséghez vezető utat. "Amikor egy szegény fakeresztet látsz, egyedül, megvetendő és értéktelenül... és feszület nélkül, ne felejtsd el, hogy ez a kereszt a te kereszted: a mindennapok keresztje, a rejtett kereszt, unalmas és vigasztalás nélküli..., amely a hiányzó feszületre vár: és ennek a feszületnek te kell lenned." (Az út, 178).
A az Úr halála a kereszten nem egy értelmetlen tragédia, hanem Isten emberiség iránti szeretetének legfőbb cselekedete. Jézus ingyen adja életét mindannyiunkért, vállán hordozva a világ bűnének súlyát. Passiója nem csupán történelmi esemény, hanem olyan misztérium, amely minden egyes emberben megvalósul. Eucharisztia és amely mélyen megkérdőjelezi minden egyes ember szívét.
A oldalon. Szent Jozémária EscriváKrisztus keresztje a legtisztább kifejezése annak az isteni szeretetnek, amely nem áll meg a szenvedés előtt. Ő mondta: "A kereszt a szeretet iskolája".
Fontolja meg a az Úr halála ne csüggedésre, hanem reménységre vezessenek bennünket. A szomorúság e pillanatában megnyílik előttünk az örök élethez vezető út. A Golgota csendje nem üres: tele van értelemmel, önátadással, megváltással.
Szent Jozémária hangsúlyozta, hogy a keresztények arra hivatottak, hogy egyesítsük a mi kis szenvedéseinket Krisztus szenvedéseivel. Így a mi saját "halálaink" - a lemondások, a betegségek, a szeretetért hozott áldozatok - is gyümölcsözővé válnak. Az Opus Dei alapítójának szavaival: "Minden nap meg kell halnod egy kicsit, ha igazán élni akarsz: halj meg az önzésnek, a kényelemnek, a büszkeségnek... Ez az a halál, amely életet ad".
A az Úr halálaEz tehát nem a vég: ez egy új, Istennel megbékélt lét kezdete. Ez az ajtó, amely megnyitja a feltámadást. És ez az, amiért a NagypéntekBár ünnepélyesség jellemzi, mégis a győzelem fényét is magában hordozza.
Szent Jozémária Escrivá mélyreható perspektívát kínált a kereszt értelméről. Számára a kereszt nemcsak a szenvedés szimbóluma volt, hanem Isten megváltó szeretetének megnyilvánulása és a mindennapi életben a szentségre való felhívás. Tanításaiban hangsúlyozta, hogy minden keresztény arra hivatott, hogy szeretettel és odaadással vállalja saját mindennapi keresztjét, és ebben a Krisztussal való egyesülés útját lássa.
"A kereszt megszűnt a büntetés szimbóluma lenni, és a győzelem jelévé vált. A kereszt a Megváltó jelképe: in quo est salus, vita et resurrectio nostraEbben rejlik egészségünk, életünk és feltámadásunk" (Via Crucis, II állomás). Ezek a szavak Szent József foglalja össze a keresztény reményt: a fájdalom nem steril ha Krisztus áldozatával egyesül.
A NagypéntekEzért nemcsak Jézus áldozatára emlékeztet, hanem arra is ösztönzi a keresztényeket, hogy reménységgel és elkötelezettséggel éljenek.
A mindennapi keresztek - kicsik és nagyok - hitben való elfogadása az Istenbe vetett szeretet és bizalom cselekedete, és Krisztus utánzásának konkrét módja.
A az Úr halála nem a vég volt, hanem egy új élet kezdete mindenki számára. Így értette ezt Szent JózsefMegtanított arra, hogy a szenvedésben is Krisztust lássuk, és a mindennapi életet - még a nehézségeket is - szent áldozattá alakítsuk.
"A szenvedésről szóló keresztény tanítás nem a könnyű vigasztalások programja. Ez mindenekelőtt annak a szenvedésnek az elfogadásáról szóló tanítás, amely valójában elválaszthatatlan minden emberi élettől. Nem titkolhatom - örömmel, mert mindig azt hirdettem és igyekeztem megélni, hogy ahol a kereszt van, ott van Krisztus, a Szeretet -, hogy a fájdalom gyakran megjelent az életemben; és nem egyszer volt kedvem sírni. Máskor meg azt éreztem, hogy az igazságtalanság és a gonoszság iránti undorom növekszik. És megízleltem azt a kellemetlen érzést, amikor láttam, hogy semmit sem tehetek, hogy - minden vágyam és igyekezetem ellenére - képtelen vagyok javítani ezeken az igazságtalan helyzeteken.
Amikor a szenvedésről beszélek nektek, nem csak elméletekről beszélek. Nem is csupán mások tapasztalatait veszem át, és megerősítem önöknek, hogy ha - a szenvedés valóságával szemben - valaha is úgy érzik, hogy lelkük meginog, a gyógyír az, hogy Krisztusra tekintsenek. A golgotai jelenet mindenkinek hirdeti, hogy a szenvedések megszentelődnek, ha a Kereszttel egyesülve élünk.
Mert a keresztényként megélt megpróbáltatásaink jóvátétel, engesztelés, Jézus sorsában és életében való részesedéssé válnak, aki az emberiség iránti szeretetből készségesen átélte a fájdalmak egész skáláját, mindenféle gyötrelmeket. Szegényen született, élt és halt meg; megtámadták, sértegették, rágalmazták, rágalmazták és igazságtalanul elítélték; megismerte tanítványai árulását és elhagyását; megtapasztalta a magányt, a büntetés és a halál keserűségét. Krisztus még most is szenved az Ő tagjaiban, az egész emberiségben, amely a földet benépesíti, és amelynek Ő a feje, az elsőszülöttje és a megváltója.
A fájdalom Isten tervének része. Ez a valóság, még ha ezt nehéz is megértenünk. Emberként Jézus Krisztusnak is nehéz volt elviselni: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, de ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg.36. A kínzások és az Atya akaratának elfogadása közötti feszültségben Jézus nyugodtan megy a halálba, megbocsátva azoknak, akik keresztre feszítik.
Éppen a szenvedés természetfeletti elfogadása az, ami egyúttal a legnagyobb hódítás is. Jézus a kereszthalállal legyőzte a halált; Isten életet hoz a halálból. Isten gyermekének magatartása nem az a magatartása, aki beletörődik tragikus szerencsétlenségébe, hanem annak elégedettsége, aki már most győzelmet vár. Krisztus e győztes szeretetének nevében nekünk, keresztényeknek el kell indulnunk a föld minden útjára, hogy szavainkkal és tetteinkkel a béke és az öröm vetői legyünk. Harcolnunk kell - a békéért folytatott harcot - a gonoszság, az igazságtalanság, a bűn ellen, hogy hirdessük, hogy a jelenlegi emberi állapot nem a végső; hogy Isten szeretete, amely Krisztus Szívében nyilvánul meg, el fogja érni az emberiség dicsőséges lelki győzelmét". (Krisztus az, aki elhalad mellettünk, 168).
