Saúl Ruiz García a mexikói Tabasco egyházmegye papja. Két hónappal ezelőtt szentelte pappá püspöke.
15 éves korában fedezte fel Isten hívását, amikor részt vett egy serdülő mozgalomban a mexikói Tabasco egyházmegyében, Nacajuca településen lévő plébániáján. "A plébánián minket kísérő papok életre szóló tanúságtétele arra ösztönzött, hogy meghalljam Isten hangját, amely a fülembe súgta: "Gyere, kövess engem!" - mondja.
Miután befejezte egyetemi tanulmányait, válaszolt arra a hívásra, amelyet Isten hét évvel korábban adott nekem, de amelyre minden nap úgy emlékeztem, mint az első alkalomra: "Gyere, kövess engem".
"2016 óta a Navarrai Egyetemen tanulok teológiát az Önök által nyújtott támogatásnak köszönhetően.
A 2020-as év nagyon nehéz év volt, és valószínűleg nem tudtuk volna elképzelni ezt a helyzetet.
Ennek ellenére megtapasztaltam Isten kegyelmét az életemben, mert tavaly május 31-én diakónussá szenteltek a pamplonai Szent Miklós plébánián. Ez egy másfajta ünneplés volt, amelyet a Bidasoa Nemzetközi Szeminárium intimitásában éltünk meg, megosztva a hozzám nagyon közel álló szeminaristákkal és papokkal, mert a világjárvány miatt nem volt lehetőség arra, hogy sokkal többen elkísérjenek minket, mint szerettük volna.
Idén júniusban lehetőségem volt elutazni az egyházmegyémbe, ahol a világjárvány miatt kissé bonyolult volt a helyzet. Nem voltak szentségimádások az emberek jelenlétében, és a közösségi hálózatokon keresztül történő közvetítéseket kellett követnem.
Már augusztus 15-én volt, amikor kaptam egy hívást a püspökömtől, amelyben tájékoztatott, hogy úgy döntött, hogy augusztus 31-én, két nappal a Spanyolországba való visszatérésem előtt, pappá szentel, mivel folytatnom kell a bibliai tanulmányaimat.
A pappá szentelés még bensőségesebb volt, mint a diakónussá szentelés, csak édesapám és a testvéreim (10 meghívott) kísérhettek el, és mivel az egyházmegyém főszemináriumában tartották, csak a szeminaristák és a képzési csoport papjai voltak jelen, minden zárt ajtók mögött zajlott.
A szemináriumi képzésem alatt, összesen kilenc évig, amikor a pappá szentelésen gondolkodtam, alig vártam, hogy ezt a pillanatot megoszthassam Isten népével, de amikor eljött az idő, ez nem volt lehetséges a helyzet miatt, amelyben vagyunk. Ennek ellenére nem szűntem meg érezni azt a lelki támogatást, amelyet sokan, barátok és ismerősök fejeztek ki nekem".
"Hálás vagyok azért a hatalmas munkáért, amit azért végeznek, hogy mi, papok és szeminaristák, folytathassuk a képzésünket, egy olyan képzést, amely egyházunk egyetemességének nagyszerű víziójával rendelkezik.
Isten és Szűz Mária, a Guadalupe-i Szűzanya áldjon meg benneteket bőségesen".
