Ramón Antonio Santana Castillo a Dominikai Köztársaságban található San Pedro de Macorís egyházmegye katolikus papja.

"A Dominikai Köztársaság keleti részén, San Rafael településen született. Négyéves korában megkeresztelték abban a közösségben, ahol született, de később családjának el kellett hagynia, hogy San Pedro de Macorís tartományba költözzön, ahol életminőséget és garantált oktatást kerestek gyermekeik számára.

Általános iskolai tanulmányaimat több csínytevéssel kezdtem, mint jó jegyekkel. Tizenévesként egyre odaadóbb és elkötelezettebb lettem a tanulmányaim iránt; ugyanakkor különös szeretetet mutattam a baseball iránt, miközben a kosárlabdában, a futballban, a harcművészetekben és más sportágakban is jeleskedtem.

A sport és a rajzolás iránti szenvedélyem visszavezetett az egyházhoz, ugyanahhoz az egyházhoz, amelytől a keresztség kegyelmét kaptam.

1995-ben részt vett az Anti-Osio Mozgalomban (MAO), Julio Silla Navarro spanyol pap kezdeményezésében, amelyben a plébánia és környéke összes fiatalja és serdülője számára helyet kínált a képzés, a kikapcsolódás és a lelki élet számára. A művészi rajzolás vonzotta, csatlakozott a MAO-hoz, és az idős Julio Silla pap öröme magával ragadta. Azonnal a plébániai élet kezdett a prioritásai közé tartozni, ministrált ministránsként, tagja volt a Szent Domonkos Savio serdülők közösségének, majd a Don Bosco ifjúsági csoportnak.

P. Silla atyát tekintettem tanítómnak; tőle kaptam tanításokat, motivációkat és javításokat, amikre tudtam, hogy támaszkodnom kell ahhoz, hogy jó ember legyek: "Ramón Antonio, ha ezerszer elesel, ezerszer és egyszer felállsz, de állj fel".

Silla atya közelsége, a fiatalok iránti szenvedélyét, örök örömét és Jézus iránti különleges szeretetét látva az Eucharisztiában, felébredt bennem a kérdés: miért ne lehetnék én is pap? Azóta keresem a válaszokat a kérdéseimre.

Találkoztam egy szeminaristával, elkezdtem a hivatásos találkozókat, és 1998-ban beiratkoztam a Szent Péter Apostol Kisebbik Szemináriumba. Elvégeztem a középiskolát, és bekerültem a proprezentusba. Az év végén az Aquinói Szent Tamás Pápai Nagyszemináriumba kerültem. 2003 és 2012 között filozófia és teológia szakon szereztem diplomát.

2012. június 29-én, Péter és Pál apostolok ünnepén elérkezett a várva várt nap: pappá szentelésem. Ez volt az a nap, amikor minden vágyam a szolgálat, az adakozás és az Egyház iránti elkötelezettség iránt az első küldetésemre összpontosult.

Az első évben a püspök két plébánia lelkipásztori vezetésével bízott meg, az első a San José de El Valle, ugyanaz a plébánia, ahol egykor a keresztség kegyelmét kaptam.

Ugyanebben az évben kinevezték az ifjúsági szolgálat egyházmegyei igazgatójává és a nemzeti bizottság delegáltjává.

A szívem égett az ifjúsági munkáért! A fiatalok voltak a szenvedélyem, az a hely, ahol kiálthattam, hogy szeretem Krisztust és az Ő menyasszonyát, az Egyházat.

Három évvel később új küldetést kapott, a Szent Péter Apostol Kisebbik Szeminárium rektora, és egyúttal az ifjúsági szolgálat országos igazgatója lett, ezt a szolgálatot több mint három éven át odaadással és lelkesedéssel végezte.

A 2018-as év igazán különleges volt: kineveztek a San José Obrero plébániára, igen, ugyanabba a plébániába, ahol újra felvállaltam a keresztségi hitemet, ahol találkoztam P. Silla atyával, ahol éreztem Jézus hívását, hogy teljes örömmel szolgáljam őt a papi hivatásban.

Isten kezében hagyom az életemet. Isten és az ő tervei vezettek Rómába, hogy folytassam a képzésemet.

"Ma Rómában vagyok, a Santa Croce Pápai Egyetemen, nagyon közel Péter sírjához, és új küldetést vállalok az intézményi kommunikáció hallgatójaként.

Nagyon hálás vagyok Istennek és nektek ezért a lehetőségért, amit kapok, és mindenekelőtt az imáitokért. Nagyon jelen vagytok az imáimban".".