Luis David Hernández Cruz szeminarista a délkelet-mexikói Tabasco egyházmegyéből.
"A hivatásom, azt kell mondanom, nem egy adott pillanatban jött létre, amikor azt mondtam: 'Megvan, pap akarok lenni! Ez inkább az Eucharisztiával való gyakori kapcsolat gyümölcse volt, semmi mást nem szerettem jobban, mint hogy közel lehetek az oltárhoz, és hogy a szentmise volt a mindennapi erőm a többi napi tevékenységemhez.
Mint minden korombeli fiatal, én is olyan fiú voltam, aki normális életet élt, és arra vágyott, amit a világ újdonságként ad el nekünk, vagy amire elhívást kaptunk, hogy szakmai karriert csináljunk, hogy sikeresek legyünk a munkahelyünkön, hogy anyagi javakat halmozzunk fel, és hogy bizonyos presztízst élvezzünk. Mindezt azért, hogy azzá váljunk, amire már fiatal korunktól kezdve felkészülünk, hogy arra neveljük magunkat, hogy hasonló státuszra törekedjünk.
Ahogy azonban megismertem az egyházmegyémben lévő egyház számos valóságát, rájöttem a szent papok fontosságára is, akik segíteni tudnak Isten népének. Az Eucharisztia volt az én lelki táplálékom, amely segített abban, hogy képes legyek szolgálni másokat a különböző mozgalmakban vagy a lelkipásztori munkában a plébániámon, és imádságos megkülönböztetéssel úgy döntöttem, hogy az Úr a papságra hív, és papnak jelentkeztem az egyházmegyémben, ahol majdnem két évig tanultam, amíg Bidasoa-ba nem érkeztem.
Bidasoa-ba való érkezésem szokatlan volt, kívül esett azon az időn, amikor általában szinte mindenki megérkezik, de kétségtelen, hogy Isten időzítése tökéletes, és Ő tudja, hogy milyen utakon kell vezetnie minket.
Az ittlétem során láthattam az Egyetemes Egyház gazdagságát, sok élményt osztottam meg társaimmal, és minden pillanatot élveztem az Úrral.
Ittlétem egyik furcsa része volt egy ideig, hogy én voltam a legfiatalabb a szemináriumban, illetve hogy a spanyolul nem beszélő szeminaristáknak segíthettem a nyelvi kérdésekben, amikor tanultak.
Ahogy Jézus tanítja nekünk az evangéliumban "Arról fogjátok tudni, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást". (Jn 13, 35) ezekben a kis, jelentéktelennek tűnő pillanatokban születik meg a szemináriumi testvériség, és a jövőben a papi testvériség, vagy annak ajándéka a hívek számára a mi egyházmegyéinkben".
"Mindez az ő nagyszerű együttműködésének köszönhető a világ különböző részein élő egyházi lelkipásztorok képzésében.
Köszönöm mindnyájatoknak az állandó erőfeszítést és odaadást, kérem, hogy ne hagyjátok abba az imádkozást a papi hivatásokért, és különösen a Bidasoa Nemzetközi Szeminárium közösségéért, amely folyamatosan imádkozik mindnyájatokért, szeretettel és hálával."
