Joseph Jayamanna Mohottige Don szeminarista a Srí Lanka-i Colombóból.
"Több mint ötszáz papunk van az egyházmegyénkben, ezért néha más plébániákra, olyan falvakba küldenek minket, ahol nincs pap, mert az érsekségnek a legnagyobb felelőssége, hogy Isten népét hitünkben ápolja és táplálja. Az egyházmegyénk felelős az ország szemináriumi képzésének nagy részéért is, mivel sok pap a mi egyházmegyénkből szolgál a szemináriumokban.
Szerencsés vagyok, hogy egy olyan plébániához tartozom, ahol a katolikus hit nagyon erős, és ezért van az, hogy most 35 papunk van, akik a saját plébániámról származnak. A plébániai közösségem, az Egyház és különösen Szent József, aki a plébánia védőszentje, által lefektetett alapok voltak az én sarokköveim ebben az életben.
A hivatásom úgy alakult. amikor ministránsként szolgáltam a plébániámon, Pamunugamában. Elsőáldozásom után minden nap misére jártam. Nem tudom, hogyan magyarázzam meg, de a vágy, hogy pap legyek, egyre erősödött bennem.
A plébános szerepe nagyon tetszett nekem, és olyan akartam lenni, mint a plébánosom, ezért ezzel a céllal léptem be a kolumbiai Szent Aloysius minor szemináriumba, amikor még csak 14 éves voltam, 2009 januárjában. Attól az áldott naptól kezdve Isten eddig vezetett életutamon a papság felé".
"ENagy kiváltság, hogy Rómában képezték ki magam, majd hazatérve papként szolgálhatok. Egy olyan szegény ország, mint a miénk, kevésbé tudja megfizetni a római tanulmányok költségeit, ezért az Önök segítsége mindenképpen áldás.
A szeminaristák Rómába küldésének egyik fő célja, hogy visszatérve taníthassunk a szemináriumokban a jövő papjainak képzésében, hogy az itt Rómában minden szempontból ápolt hivatás egy napon nagy segítségére legyen a papságra készülő fiatalemberek ezreinek".
