"David Harvey Chipeta vagyok, szeminarista a Karongai Egyházmegyében, a Malawi-tó partján, az ország északi részén. A 19. század végéig a város az arabok ismert rabszolga-kereskedelmi állomása volt, akik még mindig többségben vannak a térségben.
Több mint 8 évvel ezelőtt kezdtem el az utamat. Már 12 éves koromban éreztem a hívást.
Amikor kicsik voltunk, apánk összegyűjtött minket, hogy megkérdezzen minket, mit szeretnénk csinálni, ha felnövünk. Mindegyikünknek azt kellett válaszolnia, amit érzett. Én mindig megkérdeztem, hogy mi az, hogy titok? Erre apám azt mondta, hogy tanulni kell, keményen kell dolgozni, és több nyelvet kell tudni, mert a papok különböző helyeken, különböző nyelveken prédikálnak. Beléptem a kisszemináriumba, és apám mindig arra biztatott, hogy dolgozzak keményen, mert a lusta embereket nem fogadják el ebben a hivatásban. Isten kegyelméből filozófiát tanultam Tanzániában. Az ottani tanulmányok angol nyelven folytak. Nagyon könnyű volt megtanulni. Aztán a püspököm elküldött Spanyolországba, hogy teológiai tanulmányokkal fejezzem be a képzésemet. Az első napok nem voltak könnyűek, mert Covid volt, ami megakadályozta, hogy időben megérkezzek. Akkor érkeztem, amikor az osztálytársaim az első szemeszter közepén voltak. Hála Istennek, most már büszke vagyok arra, hogy tudok írni és értem a nyelvet, ami az első években nagy akadály volt számomra. Most az ötödik évet fejezem be. Imádkozom, hogy Isten mindig velem legyen, és ne hagyjon magamra, nélküle nem megy.
Köszönöm az anyagi támogatást, amelyet a képzésemhez kapok. Az Önök együttműködése nélkül nem lenne lehetséges számomra, hogy folytassam tanulmányaimat a papságon keresztül a szentség felé vezető úton. Remélem, hogy Isten megáldja Önöket, kérem, hogy imádkozzanak értem, és én mindig imádkozni fogok Önökért.".
