"Cezar Luis Morbach atya vagyok, a Rio Grande do Sul/Brazília-i Novo Hamburgo egyházmegye papja. 1984. szeptember 4-én születtem Campina das Missőes városban, Amatino Morbach és Petronilla Schutz Morbach földművesek fiaként. Van egy nővérem és két testvérem. A vidéki egyszerű életben születtem és nőttem fel, segítettem szüleimnek a házimunkában és a földművelésben. Gyermekkoromtól kezdve a becsületesség, az egyszerűség, de mindenekelőtt a hit és az Isten iránti szeretet példáját kaptam tőlük. Vallásos családként nálunk az étkezések előtti asztalnál való imádkozás szokás volt és maradt, valamint a rózsafüzér imádkozása, a vasárnapi szentmisén való részvétel (vagy az igehirdetésen való részvétel, mivel belső közösség lévén nincs lehetőség minden vasárnap misére), továbbá a közösség szolgálata, a közösség szükségleteinek segítése, mind a vezetői szerepvállalás, mind az ünnepi tér takarításával és karbantartásával kapcsolatos kétkezi munkák elvégzésével.

Szüleim példája, a szeretet, amellyel az egyházi közösségnek szentelték magukat, az általuk megélt hit, valamint azon barátaim tanúsága, akik a Santo Angelo Egyházmegye (az egyházmegye, amelyhez szüleim területileg tartoznak) kisebb szemináriumába léptek be, felébresztette bennem a vágyat, hogy szemináriumi tapasztalatokat szerezzek. 1998-ban, a szemináriumban tartott hivatáshétvége után úgy döntöttem, hogy a következő évben belépek a szemináriumba.

Bizonyos körülmények azonban arra késztettek, hogy elhalasszam ezt a döntést. Így 1999-ben, 14 éves koromban elhagytam a szülői házat, de már nem azért, hogy a szemináriumba lépjek, hanem hogy a nővéremmel és családjával éljek Dois Irmãos városában, egy jobb életet keresve. Aztán 1999 augusztusában, amikor még mindig 14 éves voltam, egy cipőgyártó cégnél kezdtem el dolgozni. Napközben, 7:00-tól 17:30-ig dolgoztam, éjszaka pedig tanultam. 8 év munka után (4 év a cipőiparban, a másik 4 év pedig a bútoriparban), 2006-ban, egy Istentől való "menekülés" időszakát követően, miután befejeztem a középiskolát és elkezdtem a Vale dos Sinos (unisinos) egyetem matematika szakát, Isten egy gyermekkori barátomon keresztül találkozott velem újra, pappá szentelésének előestéjén.

Aztán 2006. augusztus 26-án, 21 évesen otthagytam a munkámat, az egyetememet, a családomat, a barátnőmet, a barátaimat..... Mindent elhagytam, hogy belépjek a Novo Hamburgo egyházmegyei előkészítő szemináriumba. 2007-ben és 2008-ban filozófiát tanultam a Maria Mater Ecclesiae szemináriumban (amelyet a Krisztus Légiósai vezetnek) Itapecerica da Serra városában. 2009-ben visszatértem az egyházmegyébe, hogy a Viamão városában található San Luigi Gonzaga főszemináriumban lakjak, és a Rio Grande do Sul-i Pápai Katolikus Egyetemen folytassam teológiai tanulmányaimat.

2012-ben az egyházmegye püspökének kérésére - és ahogy az az egyházmegyében szokás volt - meghívtak, hogy szakítsam meg tanulmányaimat, és szenteljem magam az úgynevezett lelkipásztori évnek a Porto Velho érsekség testvéregyházában, pontosabban a Monte Negro városában lévő San Giuseppe plébánián, ahol egész évben lelkipásztori munkát végeztem. 2013 elején visszatértem Rio Grande do Sulba, hogy folytassam teológiai tanulmányaimat és felkészüljek a felszentelésekre: a diakónussá szentelésre 2013. augusztus 4-én került sor a San Luigi Gonzaga székesegyház bazilikájában, Novo Hamburgo városában; pappá szentelésre 2013. december 20-án, a San Michele plébánián, Dois Irmãos városában. Ismét az isteni gondviselésben bízom, és hálás vagyok a jótevőim által nyújtott segítségért. Köszönöm szépen.

"Egyszerű vidéki életben születtem és nőttem fel, segítettem a szüleimnek a házimunkában és a gazdálkodásban. Kezdettől fogva példát kaptam tőlük az őszinteségre, az egyszerűségre, de mindenekelőtt a hitre és az Isten iránti szeretetre. Családunk nagyon vallásos, és az étkezés előtti asztalnál való imádkozás szokás volt és maradt nálunk, valamint a rózsafüzér imádkozása, a vasárnapi misén való részvétel (vagy az Ige ünneplése, mivel ez egy belterjes közösség, és gyakran nincs lehetőség minden vasárnap misére). Mindig részt veszünk a közösségi szolgálatban is, segítünk a rászorulóknak, valamilyen vezető szerepet játszunk, kézi munkát végzünk a takarításban és a liturgikus ünnepek előkészítésében vagy a közösségi imában.

 Szüleim példája, a szeretet, amellyel az egyházi közösségnek szentelték magukat, az általuk megélt hit, valamint azon barátaim tanúságtétele, akik a Santo Angelo Egyházmegye (amelyhez szüleim területileg tartoznak) Kisebb Szemináriumába léptek be, felébresztette bennem a vágyat, hogy a Szemináriumban szerezzenek tapasztalatot. Így 1998-ban, a Szemináriumban töltött hivatásos hétvége után úgy döntöttem, hogy a következő évben magam is belépek a Szemináriumba.".