Una vez al año, la Iglesia Católica detiene su calendario litúrgico ordinario para poner en el centro de la atención algo extraordinario: la presencia real de Jesucristo en la Eucaristía. Eso es Corpus Christi –el Cuerpo de Cristo–, una solemnidad que no solo se contempla, sino que transforma la vida de quien se une a Él y le adora.
Se nos invita a manifestar nuestra fe y devoción a este sacramento, que es un sacramento de piedad, signo de unidad, vinculo de caridad, banquete pascual en el cual se come a Cristo, el alma se llena de gracia y se nos da una prenda de la gloria venidera.
A Corpus Christi conmemora el misterio más profundo y central de la fe católica: que Jesús está verdaderamente presente –con su Cuerpo, Sangre, Alma y Divinidad– en la Sagrada Eucaristía. No es un símbolo, no es una metáfora, no es un recuerdo piadoso. Es Él mismo, vivo y entregado por amor.
Esta fiesta fue instituida en el siglo XIII, gracias al impulso de santa Juliana de Cornillon y al milagro eucarístico de Bolsena, que conmovió al papa Urbano IV. Y, desde entonces, cada segundo jueves después de Pentecostés, los católicos de todo el mundo dan testimonio público de su fe con Misas solemnes, procesiones y adoraciones.
Mert en la Eucaristía Dios se nos da completamente. No hay nada más íntimo, más transformador ni más real que comulgar con Cristo. Corpus Christi nos recuerda que:
Corpus Christi no es solo una fecha hermosa en el calendario. Es una llamada a vivir eucarísticamente. A dejar que Jesús, que se parte por nosotros, nos enseñe a partirnos por los demás. A ser pan partido para el mundo, especialmente para quienes no conocen a Cristo o sufren en silencio.
Celebrar la fiesta del Corpus Christi es adorar a Jesús con todo el corazón, agradecerle por quedarse con nosotros en cada sagrario del mundo, y dejarnos transformar por su presencia. Porque quien comulga con fe, ya no vive para sí, sino para Aquel que se entrega cada día en el altar. «El que come mi carne y bebe mi sangre tiene vida eterna (Jn 6, 51-58). Yo soy el pan vivo que ha bajado del cielo. Si alguno come este pan vivirá eternamente; y el pan que yo daré es mi carne para la vida del mundo.
A zsidók vitatkozni kezdtek egymással: -Hogyan adhatja ez az ember nekünk a húsát, hogy megegyük?
Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs bennetek élet. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igaz étel és az én vérem igaz ital.
Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint az Atya, aki elküldött engem, él, és én az Atya miatt élek, úgy élni fog az, aki engem eszik, miattam. Ez a kenyér az, amely a mennyből szállt alá, nem úgy, ahogy az atyák ettek és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.
Corpus Christi ünnepén azt ünnepeljük, hogy Krisztus kinyilatkoztatta az Eucharisztia titkát. Szavai olyan erős realizmussal bírnak, hogy kizárnak minden átvitt értelmezést. A hallgatóság megérti Jézus szavainak helyes és közvetlen értelmét (52. v.), de nem hiszik el, hogy egy ilyen kijelentés igaz lehet.
Ha ezt átvitt vagy szimbolikus értelemben értették volna, akkor nem okozott volna ekkora meglepetést, és nem került volna sor a vitára sem. Ebből fakad az egyháznak az a hite is, hogy a kenyér és a bor testté és vérré válása által Krisztus jelenvalóvá válik ebben a szentségben..
"A Trienti Zsinat összefoglalja a katolikus hitet, amikor kimondja: "Mivel Krisztus, a mi Megváltónk, azt mondta, hogy amit kenyér formájában felajánlott, az valóban az ő Teste, ez a meggyőződés mindig is megmaradt az Egyházban, amit a Szent Zsinat újból kinyilvánít: A kenyér és a bor megszentelésével a kenyér egész anyagának Krisztus Urunk Testének anyagává, a bor egész anyagának pedig az ő vérének anyagává való átalakulása történik; a katolikus egyház joggal és helyesen nevezte ezt az átalakulást transzszubsztanciációnak" (DS 1642)"".
En este discurso Jesús compara tres veces (cfr vv. 31-32.49.58) el verdadero Pan de Vida, su propio Cuerpo, con el maná, con el que Dios había alimentado a los hebreos diariamente durante cuarenta años en el desierto. Así, arra hív minket, hogy gyakran tápláljuk lelkünket az ő Testének táplálékával.
"Az Angyalok Kenyerének a kenyérrel és a mannával való összehasonlításából a tanítványok könnyen levonhatták a következtetést, hogy ahogyan a testet naponta kenyérrel táplálják, és a héberek a sivatagban naponta felfrissültek a mannával, ugyanígy a tanítványok könnyen levonhatták a következtetést, hogy ahogyan a testet naponta kenyérrel táplálják, és a héberek a sivatagban naponta felfrissültek a mannával, ugyanígy a a keresztény lélek naponta ehet és lakmározhat a mennyei kenyérből.. A más de que casi todos los Santos Padres de la Iglesia enseñan que el pan de cada día, que se manda pedir en la oración dominical, no tanto se ha de entender del pan material, alimento del cuerpo, cuanto de la recepción diaria del Pan Eucarístico» S. Pío X, Sacra Tridentina Synodus, 20-XII-1905.
A Szentháromság vasárnapját követő vasárnapon, lAz egyház ünnepli Corpus Christi, Krisztus Legszentebb Testének és Vérének ünnepét.. Ese es su título completo, aunque solemos referirnos a ella utilizando su anterior nombre latino, Corpus Christi. Es interesante saber que su título más antiguo fue Festum Eucharistiae.
Autor: don Francisco Varo Pineda, director de Investigación de la Universidad de Navarra y profesor de Sagrada Escritura en la Facultad de Teología.
