Az egyház örömmel ünnepli Szent Tamás, a Jézus által kiválasztott tizenkét apostol egyikének ünnepét. Mártíromságát július 3-án ünnepeljük. Alakjában, amelyet gyakran a kételyekkel társítanak, csodálatra méltó lelki mélység és a hit bátor tanúságtétele rejlik, amely az ismert világ végére is elvitte őt. Élete arra emlékeztet bennünket, hogy az őszinte kétség, ha az igazságot keressük, a legerősebb hithez vezető út lehet.
Szent Tamás, akit Didümosznak is neveztek - ami görögül ikert jelent - zsidó volt, és valószínűleg Galileából származott, akárcsak a legtöbb apostol. Bár az evangéliumok nem sok információt közölnek az életéről, mielőtt találkozott volna Jézussal, a neve a tizenkét apostol valamennyi listáján szerepel.
Jézus őt választotta ki, hogy tagja legyen annak a bensőséges tanítványi csoportnak, amely a nyilvános élete során elkísérte őt. Az evangéliumban, különösen a János evangéliumban, kulcsfontosságú pillanatokban említik, ahol feltárul szenvedélyes, őszinte és mélyen emberi személyisége.
Szent Tamásra mindenekelőtt Krisztus feltámadásának bejelentésére adott reakciója miatt emlékeznek. Amikor a többi apostol elmondta neki, hogy látták a feltámadt Urat, ő a következő híres mondattal válaszolt: "Ha nem látom kezén a szögek nyomát, és nem dugom ujjamat a szöglyukakba, kezemet pedig az oldalába, nem hiszek" (Jn 20,25).
Ez a kétely azonban nem ellenséges lázadásból vagy bizalmatlanságból fakad, hanem az igazság megértésének és megerősítésének őszinte vágyából. Nyolc nappal később, amikor Jézus ismét megjelenik, ezúttal Tamás jelenlétében, meghívja, hogy érintse meg a sebeit. Az apostol reakciója az evangélium egyik legszebb hitvallása: "Uram és Istenem!" (Jn 20:28).
Ezzel a felkiáltással Szent Tamás nemcsak Krisztus feltámadását, hanem istenségét is elismeri. Ez kulcsfontosságú pillanat, mert Jézus egy olyan mondattal válaszol, amely mindazoknak szól, akik majd követik: "Mivel láttatok engem, hittetek; boldogok, akik látás nélkül hisznek" (Jn 20,29).
A után Pünkösd és a Szentlélek kiáradása után Tamás a többi apostolhoz hasonlóan elindult, hogy hirdesse az evangéliumot. A legerősebb keresztény hagyomány szerint - mind a patrisztikus forrásokban, mind a keleti egyház élő hagyományában - Szent Tamás egészen Indiáig vitte a hitet.
Különböző ókori tanúvallomások, például Szent Efrém, Szent Jeromos és a kazár történész, Euszebiosz azt állítják, hogy Tamás Párthia (a mai Irán) vidékén prédikált, majd az indiai szubkontinens délnyugati partvidékére, Kerala vidékére utazott. Ott keresztény közösségeket alapított, amelyek a mai napig fennmaradtak, és Szent Tamás keresztényei néven ismertek.
Missziója során bátran evangelizált, csodákat tett és számos megtérőt keresztelt meg. Állítólag még a király udvarába is eljutott. Gondofares és sokakat megtérített a mai Pakisztán és India területén. Prédikációja gyümölcsöző volt, de a kereszténységet ellenzők elutasítását is kiváltotta.
Szent Tamás vértanúhalált halt, valószínűleg Kr. u. 72 körül, az indiai Chennai (korábban Madras) közelében fekvő Mylapore-ban. A hagyomány szerint egy barlangban imádkozás közben dárdával szúrták át, ami ugyanazt az eszközt jelképezi, amellyel egy katona Krisztus oldalát szúrta át.
Indiai sírja a korai évszázadokban zarándokhellyé vált. Ma Mylapore-ban áll a Szent Tamás-bazilika, egyike azon kevés katolikus templomnak, amely egy apostol sírjára épült (a többi Rómában és Santiago de Compostelában található).
Alakját különösen tisztelik a keleti egyházak és a dél-ázsiai katolikus közösségek, amelyek büszkén őrzik az apostol tanúságtételében gyökerező élő hitet.
A latin egyház évszázadokon át december 21-én ünnepelte Szent Tamás ünnepét. A liturgikus naptár 1969-es reformja után azonban emléknapját július 3-ra helyezték át. Ez a dátum egybeesik ereklyéinek a 4. században Edesszába (a mai Urfa, Törökország) való átvitelével, ami fontos esemény volt a szír egyház és a keleti kereszténység elterjedése szempontjából.
Szent Tamás július 3-i ünneplése lehetővé teszi számunkra, hogy újra felfedezzük a feltámadás tanújaként, missziós apostolként és az igazság alázatos keresése által megerősített hit példaképeként betöltött szerepét.
Szent Tamás alakja különösen közel áll azokhoz, akik hitükben bizonytalanságot, kérdéseket vagy kétségeket élnek át. Az ő története megmutatja nekünk, hogy a kétség nem bűn, hanem egy olyan szakasz, amely, ha jól éljük meg, egy érettebb hithez vezethet.
Jézus nem utasítja el Szent Tamást hitetlensége miatt, hanem találkozik vele. Tamás pedig, amikor felismeri Krisztust, olyan hitvallást tesz, amelyet egyetlen más apostol sem tett még ilyen világosan.
Tamáshoz hasonlóan mi is arra vagyunk hivatottak, hogy a bizonyítás vágyától a hit öröme felé forduljunk. A keresztény életben az ember nem mindig azért lát, hogy higgyen, hanem azért hisz, hogy a szív és a lélek szemével lásson.
A CARF Alapítványnál Elősegítjük a szeminaristák és egyházmegyei papok integrált képzését, akik Szent Tamáshoz hasonlóan a hitet a világ végére is el akarják vinni. Sokan közülük hozzá hasonlóan távoli országokból érkeznek, és visszatérnek, hogy evangelizáljanak, erősítsék a keresztény közösségeket és Krisztus szeretetének élő tanúi legyenek. Szent Tamás ünneplése arra is alkalom, hogy megkettőzzük a hivatásokért való imádságunkat, és nagylelkűen támogassuk ezt a missziót.
Tamás, a tizenkettek egyike, akit Didimusznak hívtak, nem volt velük, amikor Jézus eljött. A többi tanítvány azt mondta neki:
-Láttuk az Urat!
De ő válaszolt nekik:
-Ha nem látom a kezén a szegek jelét, és nem teszem az ujjamat a szegek jelébe, és nem teszem a kezemet az oldalába, nem fogok hinni.
Nyolc nappal később a tanítványai ismét bent voltak, és Tamás is velük volt. Bár az ajtók zárva voltak, Jézus odajött, megállt középen, és így szólt:
-Béke legyen veletek.
Aztán azt mondta Tamásnak:
-Hozd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet, és hozd ide a kezed, és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő.
Tamás válaszolt, és így szólt hozzá:
-Uram és Istenem!
Jézus válaszolt:
-Mert láttatok engem, és hittetek; boldogok, akik nem láttak, de hittek.
János evangéliuma: Jn 11,16; Jn 14,5; Jn 20,24-29.
Szinoptikus evangéliumok (a tizenkét apostol listája): Mt 10,2-4; Mk 3,16-19; Lk 6,14-16.
A katolikus egyház katekizmusaCCC 642-644: Az apostolok tanúságtételei a feltámadásról.
Caesareai Euszebiosz, Egyházi történelemIII. és IV. könyv (4. század): Utalások Szent Tamás parthiai és indiai missziójára.
Szent Jeromos, De viris illustribus3. fejezet: Információk Tamás evangelizációjáról.
San Gregorio de Nazianzo, Orationes33, 18: Említés Tamás Indiába küldéséről.
Szíriai Szent Efrém, Himnuszok az apostolokról42. himnusz: Magasztalja Tamás prédikációját a keleti országokban.
Római liturgikus naptár (a II. Vatikáni Zsinat után frissítve)Szent Tamás apostol ünnepének július 3-ra való kitűzése.
Római mártírológia (tipikus kiadás 2001), 336. o.: Memoria litúrgica y breve nota hagiográfica sobre el apóstol.
Szent Tamás-bazilika (Santhome), Mylapore, IndiaMártíromságának és temetésének helyének hagyománya és tisztelete.
Katolikus enciklopédia (szerk. 1912), "Szent Tamás" című cikk: Történelmi és patrisztikus szintézis az apostol életéről és küldetéséről.
