Fiatal kora ellenére ez a pap már a fatimai Rózsafüzér Miasszonyunk plébániát igazgatja El Mene-ben. Itt a lelki és anyagi szükségletek sürgetőek. A cabimasi egyházmegyei kúria jegyzőjeként is szolgál. Elkötelezettsége alapvető ahhoz, hogy szembenézzen ezekkel a kihívásokkal. A képzés Az átfogó oktatás és képzés létfontosságú a mai fiatalok számára.
Humberto Alonso Salas 27 évesen már a katolikus egyház frontvonalában van. Papként hordozza az Egyház tanítását, ahol csak alkalom adódik rá. Beteljesíti gyermekkori álmát, hogy XIV. Leó pápához hasonlóan misszionárius legyen.
Nem kell elhagynia hazáját, hogy hirdesse az evangéliumot egy olyan nép körében, amely vagy nem ismeri Istent, vagy sürgősen szüksége van rá. Lelki és lelkipásztori felkészültsége lehetővé teszi számára, hogy betöltse ezt a célt. Ez tükrözi a fontosságát képzés és nevelés a papi életben.
A CARF Alapítványnak adott interjúban a venezuelai pap elmondja, hogy bár országa túlnyomórészt katolikus volt, az elmúlt évtizedekben csökkent a hívek száma. A legfrissebb felmérések szerint a venezuelaiak 67 %-je tartja magát még mindig katolikusnak. A szekták és evangélikus csoportok térnyerése azonban továbbra is a hívők számának csökkenését okozza. A lakosság vallási oktatása ezért kulcsfontosságú e tendencia megfordításához.
A vallási oktatás olyan alappillér, amelyet meg kell erősíteni Venezuelában. Ez segíteni fog mindazoknak, akik hitet és reményt keresnek a nehéz időkben. A fiatalok felkészítése elengedhetetlen a jobb jövő elősegítéséhez.
A venezuelai bonyolult helyzet sem segítette a hivatások fellendülését. Humberto így számol be tapasztalatairól: "A venezuelai társadalmi és gazdasági válság minden valóságban érezhető, így az egyházi életben is. Amikor a szeminárium első éveiben jártam, fontolóra vettem azt a lehetőséget, hogy elmegyek, hogy dolgozzak és segítsek a szüleimnek".
A hitoktatás létfontosságú egy olyan országban, ahol a spiritualitás veszélyben van. Több fiatalra van szükségük, akik elkötelezettek a vallási és spirituális képzés iránt. E kritikus helyzet ellenére az egyház szociális segélyezése a rászorulóknak évről évre növekszik. "Otthont és menedéket jelentett sok olyan ember számára, akik magányosnak vagy megvetettnek érezték magukat. Befogadó hely volt azoknak a szülőknek, akik látták, hogy gyermekeik jobb lehetőségeket keresve külföldre mennek. Ahogy Ferenc pápa mondta, ez egy tábori kórház volt" - teszi hozzá a fiatal pap.
Mielőtt belépett a szemináriumba, Humberto grafikai tervezői karriert kezdett. A venezuelai politikai helyzet miatt azonban biztonsági okokból haza kellett térnie. Ez a nehéz esemény lehetővé tette, hogy ez a fiatalember még jobban bekapcsolódjon a plébániájába, és még mélyebben megélje hitét. Családja nagyon hívő volt, és sok pap állt közel hozzájuk. Ez jó betekintést adott neki abba, hogy mit jelent papnak lenni a valóságban. Az otthon kapott képzés és a hozzá közel álló papokkal való kapcsolattartás alapvető fontosságú volt az integrális fejlődéséhez.
Ez fontos eleme volt a pap teológiai képzésének. Így emlékszik vissza rá: "Nagy hatással volt rám, hogy otthon közelebbi kapcsolatba kerültem velük, megismertem az emberi oldalukat, asztalhoz ültem velük, meghallgattam őket, és rájöttem, hogy ők is olyan emberek, mint én, gyengeségekkel és erősségekkel. Feltettem magamnak a kérdést: miért nem én? Isten válaszolt erre a kérdésre. Nagyon fiatalon belépett a szemináriumba.
Felkészülésének első éveit Venezuelában töltötte, ahol nagyra értékelte az oktatás fontosságát az életében. 2019-ben püspöke úgy döntött, hogy Pamplonába küldi, hogy ott folytassa tanulmányait a Bidasoa nemzetközi szemináriuma CARF Alapítvány által nyújtott tanulmányi támogatásoknak köszönhetően.
"Azt hiszem, ez volt az egyik legnagyobb ajándék, amit Isten adott nekem. Amikor a püspök elmondta nekem, féltem, mert 21 éves voltam, és ez volt az első alkalom, hogy ilyen hosszú időre távol leszek a családomtól. De úgy tekintettem rá, mint egy lehetőségre, amit Isten adott nekem, hogy jól felkészüljek, sokat tanuljak, és visszatérjek, hogy szolgáljam az egyházamat Cabimában" - mondja a mostani pap, aki hálás ezért a képzésért.
A Pamplonában kapott képzés gazdagította és megerősítette hitének megértését. Ez tette lehetővé számára, hogy szenvedélyesen továbbadja azt. Ez a képzés tanúbizonyságot tesz arról, hogy a tanulás és az áhítat kéz a kézben járhat. Emellett a különböző kultúrákban és hagyományokban való képzés létfontosságú volt személyes és lelki fejlődéséhez. Ez segített neki abban, hogy kapcsolatot teremtsen a különböző venezuelai közösségekkel. Alapvető fontosságú, hogy a Humbertóhoz hasonló fiatal papok folyamatos képzésben részesüljenek. Ez lehetővé teszi számukra, hogy alkalmazkodjanak a mai világ változásaihoz és kihívásaihoz, és életben tartsák a hitet közösségeikben.
Az előkészítés és a támogatás jótevők elengedhetetlenek ahhoz, hogy a jövő papjai betölthessék küldetésüket. Ez segíti őket abban, hogy továbbra is segítsék a közösséget, és biztosítja számukra a képzésükhöz szükséges alapvető forrásokat. A tanév végén a szemináriumi hallgatók elgondolkodnak az oktatás fontosságáról. Ez lehetővé tette számukra, hogy növekedjenek a hitben és az egyház iránti elkötelezettségükben. A szeminaristákat támogató jótevők felbecsülhetetlen munkát végeznek. Segítenek a jövő papjainak jobb képzésében, és biztosítják, hogy a hit továbbra is virágozzon Venezuelában.
A pamplonai élményeit úgy határozza meg, mint "az én nagyszerű iskolámat". Ez egyaránt vonatkozik arra, amit a Navarrai Egyetemen és a Bidasoa-ban tapasztalt. Elmesél egy anekdotát, amely megmutatta, milyen ajándékot kapott. "Amikor a venezuelai szemináriumban voltam, a Navarrai Egyetem által kiadott könyveket használtuk. Amikor Pamplonába érkeztem, láttam, hogy azoknak a könyveknek a szerzői az én professzoraim voltak. Ez rádöbbentett, hogy milyen lehetőséget adott nekem Isten: hogy jól képezzem magam, hogy a legtöbbet hozzam ki ezekből az évekből, és hogy tápláljam magam mindennel, amire szükségem van ahhoz, hogy hazámban szolgálhassam az egyházat.".
Spirituálisabb szinten Humberto azt mondja, hogy nagy segítséget jelentett számára a kegyességi életének megerősítésében, hogy olyan helyeket látogatott meg, ahol sok szent élt és adta életét. Egy hely és egy szent különösen megérintette a szívét a Spanyolországban töltött idő alatt.
"Ezekben az években nagyon megszerettem a Virgen del Pilart, amely az első kegyhely volt, amelyet Spanyolországba érkezésünkkor meglátogattunk, és az utolsó, amelyet meglátogattam, mielőtt visszatértem Venezuelába. Nagyon megszerettem a Szt. JosemaríaNagyon keveset ismertem őt, amikor megérkeztem, de azokban az években, mint jó barát, sok nehézséggel segített szembenézni.
Rövid tapasztalata ellenére, hiszen 2023 decemberében szentelték pappá, Humberto világosan látja, hogy a mai papnak mindenekelőtt papnak kell lennie, "tudni, hogy szükségünk van Istenre és a másikra".. Véleménye szerint "a papi életben nem mehetünk egyedül; szükségünk van barátokra, testvérekre, lelki vezetőre. Ki kell lépnünk önmagunkból, és számítanunk kell másokra". Felismeri a jó folyamatos képzés fontosságát és azt, hogy mások tapasztalataiból kell táplálkoznunk.
"Egyetlen kihívás sem válik nehézzé, ha vannak emberek, akik segítenek szembenézni vele. Semmilyen veszély nem árthat neked, ha a lelki életed megerősödik" - teszi hozzá.
Végezetül Humberto atya különleges emléket állít a CARF Alapítvány jótevőinek. "Örömmel emlékszem azokra az alkalmakra, amikor végigkísértek bennünket a szolgálatokban, amelyeket a képzésünk során kaptunk. Még ha nem is volt körülöttünk család, ti töltöttétek ki jelenlétetekkel ezeket az üres helyeket. Köszönjük, hogy a családunk voltatok!
A fiatal pap azt is kiemeli, hogy a szeminárium mennyire várta a tanév végét. Lehetőség volt arra, hogy egy kis időt töltsünk a CARF Alapítvány jótevőivel, és hogy visszaadjuk, ha egy kicsit is, azt, hogy mennyi mindent tesznek értünk. Ez a fiatal pap is kiemeli, hogy a szemináriumban mennyire várták már a tanév végét. Ez egy lehetőség volt arra, hogy minőségi időt töltsünk a jótevőkkel, és hogy visszaadjuk, ha csak egy kicsit is, azt, hogy mennyi mindent tesznek értünk.
Humberto Alonso Salas atya a jótevőket tartja szem előtt, hála a szent edények hátizsákja amelyet a CARF Alapítvány Szociális Akcióbizottsága adott át neki. Folyamatosan használja. "Amikor meglátogatom a plébániám vidéki közösségeit, és magammal viszem a szent edények hátizsákját, amelyet akkor adtak nekem, amikor Pamplonából jöttem, nem tehetek róla, de nagyon sokat gondolok rájuk, és a szentmisén ajánlom a szándékaikat. Isten áldja meg továbbra is bőségesen az életeteket és a szeminaristákért és papokért végzett munkátokat szerte a világon. Nélkületek ez nem lett volna lehetséges" - zárja gondolatait.
