Franklin Cavalcante a Rio de Janeiró-i San Sebastian érsekség szeminaristája. 31 éves, és a CARF Alapítvány ösztöndíjának köszönhetően több mint egy éve tanul a Bidasoa Nemzetközi Szemináriumban és a Navarrai Egyetem egyházi fakultásán. Filozófiát a Rio de Janeiró-i Pápai Egyetemen tanult.
Joselina Severino de Lima és Vicente Cavalcante Inacio egyetlen fia. Édesanyja vallásosabb volt, mint az apja, és tőle tanulta meg a hitet már korán. Franklin szeminarista mesél nekünk a hivatásáról.
Fiatalkoromban focista akartam lenni, mert meg akartam találni a boldogsághoz vezető igazi utat. Sajnos az elsőáldozásom után eltávolodtam az egyháztól, ritkán jártam misére.
Azonban 18 éves koromban, azon kevés misék egyikén, amelyeken részt vettem, hallottam, hogy Isten beszél hozzám.. Ettől kezdve kezdtem komolyan venni a keresztény életet, és beiratkoztam egy krisztusi tanfolyamra. Megkaptam a konfirmáció szentségét, és elkezdtem segíteni a plébániám lelkipásztori munkájában, mint katekéta és prédikátor az imacsoportban.
Apránként felfedeztem, hogy Jézus Krisztus, az életem teljessége az, ami igazán boldoggá tesz. Addig soha nem gondoltam arra, hogy pap legyek, de a plébániámon végzett lelkipásztori munka rádöbbentett, hogy az embereknek szükségük van lelkipásztorokra.
Ezért mély beszélgetést folytattam a plébánosommal, és elindultam a hivatásom útján. Két évnyi hivatásos találkozókon való részvétel után felismertem, hogy a papság a hivatásom és a boldogsághoz vezető utam. Jézus Krisztust megismertetni és az embereket Isten barátaivá tenni - ez az a küldetés, amelyet reményeim szerint egész életemben teljesíteni fogok.
Meggyőződésem, hogy a képzés, amelyben részt veszek, segít abban, hogy 21. századi pap legyek, akinek véleményem szerint mindenekelőtt Krisztus barátjának kell lennie, aki életével tanúságot tesz az Egyház és a lelkek iránti szeretetről.
Őszintén hiszem, hogy a Bidasoa Nemzetközi Szeminárium áldás a papi képzésünkre. Itt nagyon jó képzésben részesülünk, hogy növekedjünk a Krisztussal való barátságban, és ennek következtében megérjünk a papi hivatásban. Az egyetemes egyház gazdagságát megtapasztalni, ennyi különböző országból származó testvérrel együtt, olyan, mintha "pünkösdöt" élnénk.
A szemináriumunk számos pozitívuma közül kiemelném a lelki segítségnyújtást. Naponta járunk szentmisére, van időnk a személyes imádságra és gyakran vesszük igénybe a bűnbánat szentségét. A tanuláshoz is nagy támogatást kapunk, amit kiegészít a három könyvtár, amelyek jó tanulmányi helyet, irodalmi, filozófiai és teológiai könyveket biztosítanak.
Hálás vagyok a Navarrai Egyetem professzorainak türelméért is, hogy támogattak minket és megértették a nyelv nehézségeit (ezért beszélnek lassan).
Ezekben az időkben, amelyekben élünk, a "korszakváltás" idején, ahogy Ferenc pápa mondja, amikor sok fiatal távol van Istentől, úgy gondolom, hogy a papi hivatások ösztönzése érdekében fontos mindenekelőtt a keresztény emberek imája, hogy az aratás Ura küldjön ki munkásokat. Emellett elengedhetetlen, hogy a papok kiegyensúlyozott és érett életükkel tanúságot tegyenek a papi hivatás szépségéről.
Napjainkban a szekularizáció és a protestantizmus térhódítása Brazíliában hatással van a katolikus vallásra. Ezért az egyháznak ma jobban, mint valaha, az a küldetése, hogy hirdesse Jézus Krisztus jó hírét. Nagyon fontos a fiatalok találkozásának elősegítése Jézus személyével, hogy felfedezzék benne a boldogsághoz vezető biztos utat. A szekularizációval szemben a hitet a Feltámadott tanúiként kell megélnünk, a protestantizmussal szemben pedig a hit igazságát kell bemutatnunk.
Ezen a vonalon úgy gondolom, hogy Rio de Janeiro legfontosabb apostoli szükségletei a következők: minden egyes keresztény személyes megtérése, és ebből kiindulva egy olyan evangelizáció előmozdítása, amely bemutatja mindazt a gazdagságot és igazságot, amelyet Jézus Krisztus a katolikus egyházra bízott.
Végezetül szeretnék köszönetet mondani a CARF Alapítvány és minden jótevőnek a nagylelkű segítségért, mert nekik köszönhetően integrált oktatásban részesülhetek Bidasoa-ban és a Navarrai Egyetemen. Isten áldjon meg benneteket, és Szűz Mária oltalmazzon benneteket. Imádkozom értetek.
► Érdekelheti Önt: Simon, tanzániai szeminarista: mérnökből pap lett