- Örömömre szolgál, hogy üdvözölhetem Önt, kedves Marwan atya, különösen ezekben a napokban, amikor ismét a televízióban látjuk és az újságokban olvassuk a Jeruzsálemet és a Szentföldet megrázó konfliktusokat. Beszélgetni valakivel, aki elkötelezett az intézményes kommunikáció és a Szentföldön élő keresztények mellett, segít megérteni, hogy milyen nagy a világ e részének összetettsége. Ön pedig ennek az összetettségnek a példája.
Igen, 1974-ben születtem Jeruzsálemben, egy ökumenikus családban. Apám az ortodox egyházból, anyám pedig a latin egyházból származik. Ahogyan azt előre sejtette, engem a melkiták kereszteltek meg, mert anyám nagybátyja melkita pap volt. Amikor megszülettem, megkérte a szüleimet, hogy ő maga kereszteljen meg, és az ő rítusa szerint tette. Ezután a szüleim azt akarták, hogy az egyik legjobb jeruzsálemi iskolába járjak. Ezért beírattak az anglikán iskolába. És végül ortodox apával, latin anyával, a melkiták által megkeresztelve és az anglikánok által nevelve végül a ferencesek kolostorába kerültem a Szentföldön.
- Nos, valami nagyon izgalmas, de nem túl könnyen érthető azok számára, akik nem Keleten élnek és nem ismerik ezt a komplexitást?
És ne feledje, az első kapcsolatom a hittel valójában az anglikán egyházban volt. Az iskolában templomba mentünk imádkozni, természetesen az anglikán rítus szerint. Ugyanakkor a szüleim a plébániatemplomban lévő oratóriumba küldtek, ami egy latin plébánia volt. Hetente egyszer mentem, és amilyen gyakran csak tudtam. Akkoriban találkoztam néhány fiatal baráttal, nem az iskolából, hanem a környékről, akik a jeruzsálemi óváros ferences ifjúságához tartoztak. Csatlakoztam hozzájuk, mert tetszett, ahogyan imádkozni és Isten igéjén elmélkedni találkoztak. Apránként jobban megismertem a ferences szerzeteseket, és kezdtem érezni Isten hívását, hogy ennek a ferences testvériségnek a tagja legyek.
A középiskola utolsó évének végén már elhatároztam, hogy belépek a kolostorba, hogy kipróbáljam a ferences életet a Szentföldi Kusztódia szerzetesei között. A szüleim határozottan ellenezték. Azonban a magam részéről sok ragaszkodás után megengedték, hogy belépjek a szerzetesközösségbe.
- Izraeli állampolgár, arab-palesztin etnikumú, keresztény vallású, továbbá különböző felekezetek és rítusok között nevelkedett. Hogyan éli meg ezt az összetett identitást?
Természetesen, mint egy palesztin, aki Jeruzsálemben született, ami tulajdonképpen Izraelben van, egy olyan országban, ahol nagyon sokféle etnikum él, és ahol az egyházi háttér valóban sokszínű, nem volt és még mindig nem könnyű... Nos, vegyük észre, hogy Jeruzsálemben mindenki szeretne egy kis helyet.
És ez nem volt könnyű, elsősorban azért, mert a Szentföld az embernek sokféle mentalitáshoz és a létezés sokféle módjához kell alkalmazkodnia. És nem csak az izraeli arab állampolgárokról beszélek, hanem a Szentföldet állandóan látogató sok zarándok, és gyakran az ott élő sok külföldi sokféle mentalitásáról is. Jelenlétük egyrészt kihívást jelenthet, másrészt viszont gazdagságot is. Kihívás, mert egyszerre van szükség az ökumenikus szellemre és a vallások közötti nyitottságra. A gazdagság abban rejlik, hogy meg tudjuk ragadni és értékelni tudjuk mindezen kultúrák legjobb üzeneteit.
- Hány keresztény él a Szentföldön, milyen felekezetűek és milyen különleges szükségleteik vannak?
A Szentföldön élő keresztények sokféle egyházhoz tartoznak. Ott van a katolikus egyház, az anglikán egyház, a protestáns egyház, valamint az ortodox egyházak. Mi keresztények azonban nagy hitbeli harmóniában élünk együtt, mert ugyanabban az Istenben és megváltóban, Jézus Krisztusban hiszünk. Feltétlen szükségünk van arra, hogy megerősítsük létezésünket és jelenlétünket, mint egységes testület, mert a Szentföld lakosságának kevesebb, mint 2 %-je vagyunk (csak Izrael államnak közel 9,5 millió lakosa van). Tehát valóban kisebbségben vagyunk.
Normális, hogy szükségünk van az önmegerősítésre és arra, hogy kimondjuk, hogy valóban jelen vagyunk. Valójában jelen vagyunk tudományos és oktatási szempontból, adminisztratív szempontból, a munka és az üzleti élet világában, és a hit szempontjából is.
- A hit és a párbeszéd ezen aspektusa pedig nagyon fontos, mivel tudjuk, hogy a keresztények különleges szerepet játszanak a béketárgyalásokon, mivel az ország legjobb iskoláival rendelkeznek. Statisztikailag ők a legsikeresebbek a tanulmányaikban, különösen az olyan területeken, mint az orvostudomány. És ők a nemzeti egység valódi tényezői, még akkor is, ha a két nagy többségi felekezet, a judaizmus és az iszlám közé szorulnak.
Valóban így van. Mi vagyunk az egyik összetevője a Szentföldön élő társadalomnak, keresztények, muszlimok, zsidók, drúzok és mások között. Ami társadalmi-politikai szinten az egész társadalomban történik, az velünk is megtörténik. És amit mások megtapasztalnak, azt mi is megtapasztaljuk. De kisebbségben lenni azt jelenti, hogy erősek vagyunk. Valójában sok területen jelen vagyunk, ahogyan ön helyesen mondta. Az egyház támogatásának köszönhetően befolyásosak is vagyunk.
- Jelenleg a Szent Kereszt Pápai Egyetem intézményi kommunikáció szakán tanulsz. Ha befejezed tanulmányaidat, mik lesznek az apostoli céljaid? Szeretnénk hallani a Rómába érkezése előtti karrieredről is.
Nagyon sokat foglalkoztam az apostolkodással és a pedagógiai képzéssel. Egy iskola igazgatója voltam 15 évig, és plébános is voltam mind Betlehem városában, mind Názáret városának plébániáján. Ezen kívül különböző oktatási és lelkipásztori területeken dolgoztam, például a "Casa del Fanciullo" nevű központban, amely különleges fizikai és szociális rendellenességekkel küzdő gyermekek számára készült. Most az irányom változik, a munkám módszerét tekintve. A cél azonban továbbra is az marad és mindig is az marad, hogy Isten igéjét szolgáljam, az ő üdvözítő üzenetét hirdessem és népszerűsítsem. Az evangelizáció a tanulmányaim kulcsszava.
Emiatt jelenleg azzal a céllal képzem magam, hogy visszatérhessek és dolgozhassak a Keresztény Médiaközpont Jeruzsálembenahol a médián keresztül evangelizálni fogok a hazámban. Szeretném a Szentföldön élő keresztények hangját országosan és nemzetközileg is közvetíteni, mert a mi hangunk világossá teszi, hogy mi vagyunk Jézus földjének élő kövei, és az életünk küldetés, hivatás a hitben való kitartásra. A Szentföldön élő keresztények valódi identitásának képviselete kötelesség, és ha valóban ezt akarom tenni, akkor tudnom kell, hogyan kell ezt tenni, ezért választottam a római Szent Kereszt Pápai Egyetemen a társadalmi és intézményi kommunikáció szakot.
- És ebben az értelemben fontos a jótevőink hozzájárulása is, akik segítenek neked és a többi diáknak a világ minden tájáról, hogy megfelelően képezzék ki magukat, hogy képesek legyenek szolgálni mindenkit a saját valóságában....
Hát persze! Arabul azt mondják, hogy az "igen" szó az Úr által megáldott szó, mert az ő tervéhez való ragaszkodást mutatja, a ragaszkodás pedig a hitet. Önök, kedves CARF Alapítvány jótevői, a hitről tettek bizonyságot azzal, hogy ragaszkodtak a Szent Kereszt Pápai Egyetemünk segítségkéréséhez, amely olyan embereket képez, akik ennek a felkészítésnek köszönhetően jobban tudnak majd dolgozni az Úr területén, így az Önök "igen"-je valóban az Úr áldása. Minden áldását elhozza nektek, mert közvetett módon részt vettetek Isten igéjének terjesztésében, az üdvösség üzenetének terjesztésében. Ti vagytok a mi partnereink az evangelizációban. Ezért köszönetet mondok nektek és imádkozom értetek, és az Úr megjutalmaz benneteket nagylelkűségetekért.
- Köszönöm szépen, kedves Marwan atya... És ahogy a Szentföldön mondják... Shalom, Salam!
Gerardo Ferrara
Történelem és politológia szakon végzett, szakterülete a Közel-Kelet.
Felelős a római Szent Kereszt Pápai Egyetem hallgatóiért.
