Sok olyan döntést hoznak a szülők anélkül, hogy megvárnák a gyermekeikkel való konzultációt olyan kérdésekben, amelyek döntő hatással lesznek az életükre.
Ellátják őket élelemmel, ruhával, meleggel és szeretettel, mielőtt még az értelmükkel rendelkeznének, anélkül, hogy ezt önként kérték volna, de ez elengedhetetlen az életben maradásukhoz. De az alapvető megélhetési szükségletek fedezésén túl olyan dolgokat is tesznek, amelyek döntő hatással lesznek az élet alapvető megközelítéseire.
Gondoljunk például arra, hogy egy bizonyos nyelven beszélünk hozzájuk. Az anyanyelv elsajátítása olyan szülői döntés, amely meghatározza a gyermekek kifejezésmódját, legmélyebb kulturális gyökereiket, sőt a valósághoz való hozzáállásuk egészen sajátos perspektíváját is. Egyetlen értelmes szülő sem hozná meg azt a döntést, hogy nem beszél semmit a gyermekével, amíg az fel nem nő, több nyelvet is meghallgat, és nem dönti el maga, hogy melyiket tanulja meg. A nyelv nagyon fontos kulturális elem az emberi élet fejlődésében, és a nyelv elsajátításának késleltetése a nagykorúságig nagyon komoly károkat okozna az új ember szellemi fejlődésében.
Pero, ¿la decisión de bautizar y comenzar a formar en la fe tiene algún parecido con la de hablar a los niños en el propio idioma?
Akinek nincs hite, és nem tudja, mit jelent Isten létezése, jósága, a világban és az emberekben való cselekvésének módja, és aki nem ismeri a keresztség mélyebb valóságát, az azt fogja gondolni, hogy ennek semmi köze hozzá, hogy a nyelv elengedhetetlen, a hit pedig nem. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ő értékelése ésszerű, hanem inkább azt, hogy ez kulturális hiányosságainak, vagy akár előítéleteinek köszönhető, amelyek megakadályozzák abban, hogy az összes valós tény alapján érveljen.
Ezért annak érdekében, hogy a kérdéssel kapcsolatos valamennyi tényezőt racionálisan kezeljük, a következőket kell tenni Először is fontos tudni, hogy mit jelent megkeresztelkedni, majd pedig felmérni a helyzetet.
"...A szent keresztség az egész keresztény élet alapja, a lélekben való élet tornáca, és az ajtó, amely megnyitja a többi szentséghez való hozzáférést...". A Katolikus Egyház Katekizmusa
Isten minden ember számára megtervezte a szeretettörténetet, amely az élet során apránként tárul fel. Abban a mértékben, amilyen szoros kapcsolatban vagyunk Vele, ez a történet feltárul és formát ölt. És az első lépés, hogy ez a közelség létrejöjjön, a keresztség.
A keresztény hit szerint a Keresztelés como el sacramento fundamental, ya que es condición previa para poder recibir cualquier otro sacramento. Nos une a Jesucristo, configurándonos con Él en su triunfo sobre el pecado y la muerte.
Az ókorban a vízbe merítéssel végezték. A megkeresztelendő személyt teljesen alámerítették a vízbe. Ahogy Jézus Krisztus meghalt, eltemették és feltámadt, úgy az új keresztényt is jelképesen alámerítették a vízzel teli sírba, hogy megszabaduljon a bűntől és annak következményeitől, és újjászülessen egy új életre.
A keresztség valójában az a szentség, amely egyesít bennünket Jézus Krisztussal, bevezet bennünket az ő megváltó kereszthalálába, és ezért megszabadít minket az eredendő bűn és minden személyes bűn hatalmától., y nos permite resucitar con él a una vida sin fin. Desde el momento de su recepción, se participa de la vida divina mediante la gracia, que va ayudando a crecer en madurez espiritual.
A keresztségben Krisztus testének tagjaivá, Megváltónk testvéreivé és Isten gyermekeivé válunk.
Somos liberados del pecado, arrancados de la muerte eterna, y destinados desde ese instante a una vida en la alegría de los redimidos. "Mediante el bautismo cada niño es admitido en un círculo de amigos que nunca le abandonará, ni en la vida ni en la muerte. Ese círculo de amigos, esta familia de Dios en la que el niño se integra desde ese momento, le acompaña continuamente, también en los días de dolor, en las noches oscuras de la vida; le dará consuelo, tranquilidad y luz" (Benedicto XVI, 8 de enero de 2006).
"Menjetek, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelve őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében" (Mt 28,19).
Esta práctica es de tiempo inmemorial. Cuando los primeros cristianos recibían la fe, y eran conscientes del gran don de Dios de que habían sido objeto, no querían privar a sus hijos de esos beneficios.
Az egyház alapvető okból továbbra is fenntartja a gyermekkeresztség gyakorlatát: mielőtt mi választanánk Istent, ő már kiválasztott minket.. Ő teremtett minket, és arra hívott el, hogy boldogok legyünk. A keresztség nem teher, éppen ellenkezőleg, kegyelem, ki nem érdemelt ajándék, amelyet Istentől kapunk.
A keresztény szülők a legkorábbi évszázadoktól kezdve a józan észt alkalmazták. Ahogyan az anya sem mérlegelte hosszasan, hogy szoptassa-e újszülött gyermekét, hanem akkor etette, amikor a gyermeknek szüksége volt rá, ahogyan megmosták, amikor összepiszkították, felöltöztették és meleg ruhába burkolták, hogy megvédjék a hideg viszontagságaitól, ahogyan beszélgettek vele és szeretetet adtak neki.
También así, le proporcionaban la mejor ayuda que cualquiera criatura humana necesita para desarrollar la vida en plenitud: la limpieza del alma, la gracia de Dios, una gran familia sobrenatural, y una apertura al lenguaje de Dios, de modo que cuando vaya despertando su sensibilidad y su inteligencia contemplen el mundo con la luz de la fe, aquella que permite conocer la realidad tal y como es.
Francisco Varo Pineda úr
Kutatási igazgató
Navarrai Egyetem
Teológiai Kar
A Szentírás professzora
Feladta a http://dialogosparacomprender.blogspot.com/ oldalon.