Jesús Eduardo Huerta Gaytán a mexikói Guanajuato államban található Celaya egyházmegye szeminaristája. San Miguel de Allendében született, két testvér közül a fiatalabbik.
"A papság már gyermekkorom óta vonzotta a figyelmemet, különösen azért, mert otthon sokat beszélgettünk egy papról, aki anyai nagyapám testvére volt. Mindig jót mondtak róla, szinte olyan volt, mint egy szuperhős.
Amint láthatja, a családomban mély keresztény értékek uralkodnak, de én nem nagyon szerettem a vallási eseményeket. A családom és én is eltávolodtunk Istentől, míg apránként visszanyertük az érdeklődésünket.
Ami engem illet, a ministránsok csoportjának köszönhetem, hogy elkötelezettebb keresztény életet kezdtem. Ekkoriban tűnt hihetőnek a szeminárium lehetősége. Be kell vallanom, hogy néhány évig ellenálltam az Úr általam érzett hívásának. Jó keresztény akartam lenni, és úgy éreztem, hogy a papság nem nekem való.
A fordulópontot ebben a helyzetben az jelentette, hogy részt vettem néhány ignáci lelkigyakorlaton, amelyek során felfedeztem, hogy az én alapelvem és alapom Isten, és hogy rajta kívül semmit sem akarok. Nagy vágyat éreztem, hogy életemet testvéreim szolgálatára adjam, teljesen Istennek szentelve magam. Nehéz döntés volt, mert el kellett utasítanom két nagyon jó ösztöndíjat, amelyet Mexikó két legjobb egyeteme ajánlott fel. Azonban nem bántam meg, mert tudom, hogy sokat nyertem azzal, hogy a szemináriumba kerültem.
2013 augusztusában léptem be az egyházmegyém szemináriumába, és az egyházmegyémben töltött 5 év után a képzőm a püspökömmel együtt úgy döntött, hogy a teológiai képzésemet a Navarrai Egyetemen fejezem be, a papi képzésemet pedig a Bidasoa Nemzetközi Szemináriumban, ahol jelenleg is vagyok.
Szemléletem kitágult, mivel a világ minden tájáról találkozhattam olyan emberekkel, akik osztoznak álmaimban és illúzióimban. Megszilárdult bennem az a döntés is, hogy az életemet adom, puha szőnyeg akarok lenni, amelyen mások járhatnak, hogy fáradtságom megpihenhessen azok számára, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Itt az ideje azoknak az embereknek, akik igyekeznek szolgálni, akik reményt visznek oda, ahol az már eltűnni látszik. Itt az ideje, hogy mosolyt adjak és meghallgassam azokat, akik meg akarják nyitni a szívüket, hogy vigaszt nyújtsak és bátorítsak, hogy a boldogság lehetséges. Itt az ideje, hogy elvigyük a világot az egyetlen örök boldogsághoz, amelyre törekszünk: Istenhez. Én is a Szeretet apostola akarok lenni, aki annyira szereti testvéreit, hogy egész lényét arra adja, hogy segítsen nekik, hogy minden nap jobbá váljanak".
"Tiszta szívemből köszönöm az irántunk tanúsított nagylelkűségüket. A szeretet munkáját mindenképpen csak szeretettel lehet végezni. Pontosan ez a szeretet tette és teszi lehetővé, hogy a hozzám hasonló, szolgálatra szomjazó emberek saját hazájukon kívül végezzék tanulmányaikat. Köszönöm a támogatást, amellyel lehetővé tették számomra, hogy a Navarrai Egyetemen tanulhassak és a Colegio Mayor Bidasoa-ban élhessek.
A fentiek tudatában igyekszem kihasználni ezt a lehetőséget, és a legjobbat nyújtani magamból. Elismerem nagyszerű munkájukat és áldozatvállalásukat, amiért naponta imáimban ajánlom őket, tudva, hogy nagylelkűségük és az Egyház iránti szeretetük nélkül ez lehetetlen lenne".
