Blaise Olok Njama Muteck 34 éves, és 4 éve a Bafangi Egyházmegye (Kamerun) papja. Ő a legfiatalabb egy 6 testvérből álló családban: 3 fiú és 3 lány. "Az életem mindig is egy örömteli bizonytalanságon alapult, ami nagyon korán kezdődött: a születésem utáni napon apám elvesztette a munkáját, de ez a helyzet nem akadályozott meg abban, hogy iskolába járjak. Gyermekkoromban, az általános iskolába járás közben kaptam meg a keresztény beavatás szentségeit. Ebben az időszakban éreztem meg a hívást, hogy pap legyek. Az általános iskola után édesapám elment, hogy beirasson a Petit Séminaire Saint Michel de Melongba, ahol egy évig tanulhattam a csekély nyugdíja ellenére. Aztán a tandíj nem fizetése miatt kizártak a szemináriumból. Két évvel később apám meghalt, és minden még bonyolultabbá vált, mivel senki sem tudott gondoskodni a képzésemről. De a Gondviselés dolgozott értünk, és mindent megkönnyített, mert idősebb nővérem, a család első lánya egy bankban dolgozott: ő volt az, aki feláldozta magát értem, hogy tanulmányaimat előbb a Kisszemináriumban, majd a Nagyszemináriumban végezhessem el. Képzésem után diakónussá szenteltek, és plébánosnak osztottak be a nkondzsoki Szent Pál plébániára (a város szélén), ahol az ivóvíz hiánya és a bizonytalan áramellátás mellett ismét, és ezúttal papként, abban az örömteli bizonytalanságban találtam magam. Nehéz, de szép és gazdag élmény volt. Két évet töltöttem ebben a faluban, és 2016. január 30-án szenteltek pappá ott. A következő évben a püspök megbízott egy új állással, mint a bafangi angol nyelvű plébánia lelkésze és a Szent Pál Kollégium igazgatója, valamint a Szent Pál és a Szent Mária iskolák káplánja. Tudni kell, hogy hazámban a bizonytalanságot az is kifejezi, hogy a helyi nyelveken kívül két hivatalos nyelv van: a francia és az angol. Tehát mindannyiunknak több nyelven kell tudnunk beszélni. Három évig maradtam ebben a munkakörben, mire a püspököm úgy döntött, hogy Rómába küld tanulni.
